Dániel András: A nyúlformájú kutya
2018-09-10 - "Beszélni jó. Mondani mindenfélét." Dániel András szeret beszélni és szeret rajzolni. Jár az agya, meg a keze egyfolytában. Ez kiderül már abból is, hogy hány könyvet jelentetett már meg, amit vagy teljes egészében - íróként és illusztrátorként is - jegyez (ld. Kuflik, És most elmesélem, hogyan lifteztem, és így tovább...), vagy "csak" illusztrátorként, pl. a Szívlapát című kortárs versantológia esetében. És nem bír az energiájával. Nekiül és agyal és firkál. Fut a keze a ceruzával az üres papíron: utcák nyílnak, városok születnek, amik megtelnek különleges karakterekkel. Köztük bolyong Károly, a nyúlformájú kutya. Mi pedig megyünk vele.
Utunk során sötét vermekre nyílik rálátásunk, illetve csak azok kérdőjelekkel körberakott szélére. A mélyükre magunknak kell lemerészkednünk. Mindannyian vagyunk valamilyenek. Kivülről is. Belülről is. Finom vonásúak, durva természetűek, vagy éppen érzékeny lelkek marcona arcéllel. Ki tudja, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk valójában, ha sokszor mi magunk sem? A kutyáknak túl nyuszik, a nyulaknak túl csahosak. Az a marcona arcélű milyen meglepően lágy hangon szólal meg! Abból a bájos szájból micsoda durvaságok robbannak ki!? Felkapjuk a fejünket, vizsgálgatjuk a többieket. Vizsgálgatjuk magunkat. Igazi szerencsés, aki megtalálja az összhangot külső és belső között.

Károly, a nyúlformájú kutya magányosan bolyong a hemzsegő tereken, egyetlen társa egy képzeletbeli barát. Tévelygünk vele lapról lapra, nézelődünk az elszabadult figurák között, olvasgatjuk a zabolátlan gondolatokat. Remekül szórakozunk, miközben, ha válaszokat nem is, rengeteg okos és mélyreható kérdést kapunk. Vele együtt mi is óhatatlanul elgondolkodunk, kik vagyunk, hova, kihez tartozunk. Elkezdünk jobban odafigyelni magunkra és a többiekre is.

Dániel Andrásra egyébként is jellemző, hogy folyamatosan kiszól a könyvből, reflektál arra, hogy ez a könyv most íródik és rajzolódik, míg Te, kedves olvasó, most olvasod, nézegeted. Terek és idősíkok keverednek, nagyon tudatosan egészen különleges jelenlétet teremtve. Károly is egyfolytában hozzánk beszél, elképzel bennünket, sőt azt is, hogy ha nem vagyunk ott, akkor ő most tulajdonképpen magában beszél. "Ha a közelembe ér valaki, gyorsan dúdolgatni kezdek. Ha elmegy, mondom tovább."
Dániel Andrásnak csak fut az agya meg a keze a papíron, mi pedig futunk vele. Amennyire nem illik a nyúlformába a kutyalélek, annyira passzolnak a könyv kusza gondolataihoz a könnyed firkák, groteszk figurák, többdimenziós terek. Ahogy a szerző többször meg is jegyzi: "Nem fura. Megszoktam."

A nyúlformájú kutya nem kisgyerekeknek szóló mese. Inkább kamaszoknak, fiatal és kevésbé fiatal útkeresőknek, akik szeretnének eligazodni önmagukban. Erre a nagyon természetes igényre született ez a nagyon igényes könyv, a maga különleges megoldásaival.

A Hamvas Béla Városi Könyvtár gyermekkönyvtári részlegében, az Ifjúsági Különgyűjteményben megtalálható.