A 2000-es születésű, jelenleg is városunkban élő fiatal tehetség gyerekkorától sportolt, sok mindent kipróbált. Szülei gyermekorvosa, a néhai dr. Kárász Erzsébet javaslatára vitték el vízilabdázni, amely sportág azóta valósággal magába szippantotta. Édesapjával úgy gondolták, kiváló center lehetne, de mivel úszásban ehhez nem eléggé remekelt, a kapus posztot kapta. Márk szerint az utolsó védvonalban játszani óriási felelősség, de fantasztikus élmény is. Jó érzés tudni, hogy nagy támogatást, önbizalmat nyújthat a csapatnak, amit a társai tekintete visszaigazol. Példaképe Nagy Viktor és az olasz Tempesti, hozzájuk hasonlóan igyekszik felpörgetni magát a mérkőzések előtt, és elhinni, hogy nem vihetik át rajta a labdát.

Részben elégedett a szombathelyi vb-szerepléssel: a Montenegro és az USA ellen jól sikerült a védekezés, a szerbek elleni bronzmeccsen azonban jó kezdet után vele együtt hullámvölgybe került a csapat.     

Negyedik éve játszik a KSI-ben, amelyért nagyon hálás, hiszen már 16-17 évesen a felsőházban, felnőttekel versenyezhetett, olimpiai és világbajnokok ellen védhetett. Szalai Iván-díjas sportági reménység, a jövőjét egyre inkább a vízilabdában látja. A most kezdődő tanévben érettségizik a budapesti Baptista Gimnáziumban, az informatika szakterületén vagy sportmenedzserként tanulna tovább.

Hétköznapokon minden nap, kedden, szerdán és csütörtökön kétszer is edz. Szombaton általában felnőtt, vasárnap utánpótlás-meccset játszik. Ha nincs mérkőzése, a válogatottal edzőtáborozik.

Úgy véli, a jó kapus jó reflexekkel születik, de talán ennél is fontosabb a szorgalom és az alázat. Az kell, hogy "adjon lökést" a csapatnak és "húzza le a rolót".