Budapesten született, közgazdász szülők gyermekeként. Matematika tagozaton érettségizett, mindig gyerekekkel szeretett volna foglalkozni. Előbb tanárnak készült, végül mégis a védőnői pálya mellett döntött. Öskün kezdett dolgozni, ahol szolgálati lakást is kapott. Ott házasodott, és oda született fia és lánya. A család 1977-ben költözött Százhalombattára.

Mivel nem kapott védőnői állást, négy évig a bölcsődében dolgozott gondozónőként. Elvégezte a főiskolát, közben a X. kerületben tevékenykedett védőnőként. Amikor megüresedett Battán egy védőnői állás, visszakerült a városba. Egy évig az akkor induló Városi Családsegítő és Gondozási Központban dolgozott, de megromlott az egészségi állapota, már nem tudta az emeleteket járni. Tárnokon kapott iskolavédőnői állást, végül ötven évesen leszázalékolták.

Már nyugdíjasként alapította a Gólyahír Egyesületet, mivel nagyon szeretett volna segíteni azoknak a kilátástalan helyzetbe került nőknek, akik nem vállalhatják a gyermeküket. "Meggyőződésem, hogy a tudatlanság, az ellátatlanság, a félelem vezet oda, ha egy nő megöli a gyermekét. A kórház elé kitett inkubátor is lehetőség a segítségre, de a nő nem ott szül, hanem otthon, parkban, lépcsőházban, és nem jut el az inkubátorig. A születéskor van veszélyben az újszülött, akkor nem tud mit tenni a kétségbeesett anya."
A Gólyahír Egyesület lelkes önkéntesek, örökbefogadó és gyermekre váró szülők, valamint védőnők összefogásával alakult meg a százhalombattai bölcsődében, és nagyon hamar országos segítő hálózattá vált. Az egyesület tagjai, önkéntesei a mai napig társadalmi munkában, ingyenesen végzik hiánypótló feladatukat. Éjjel-nappal hívható segélytelefonvonalat hoztak létre a krízishelyzetbe került terheseknek. Ha a szülőanya úgy dönt, hogy örökbe adja gyermekét, közvetítenek közte és az örökbe fogadó szülők között.

Kiadásaikat pályázati forrásokból és adományokból – elsősorban szja 1 százalékból - fedezik. A nyílt örökbefogadás terén szerzett tapasztalataiknak köszönhetően szakminisztériumi szinten is partnerként kezelik őket, részt vettek a nyílt örökbefogadást szabályozó törvény kidolgozásában. Több száz fős önsegítő közösséget hoztak létre az örökbefogadó szülőkből, akik számára évente rendeznek országos családi találkozókat.
A növekvő elismertségnek és szigorú takarékoskodásnak köszönhetően 2009-ben lakást tudtak vásárolni Százhalombattán, ahol egyszerre hat titkolt terhes, illetve hajléktalan kismamának képesek átmeneti szállást és ellátást biztosítani. Rendszeresen szerveznek országos családi találkozókat az örökbefogadóknak. Számos kiadvány, film, televíziós és rádiós riport, szakmai konferencia és továbbképzés köthető az egyesület tevékenységéhez.  

Mórucz Lajosné Gabit 2010-ben Szociális Munkáért Díjjal tüntette ki a százhalombattai önkormányzat, majd Pro Caritate miniszteri kitüntetést vehetett át a szociális területen végzett munkájáért 2014-ben.