Ezután a jégbarlang felé vettük az irányt, onnan pedig nem egyszerű úton másztunk a Medve-szurdokhoz. Igazán nagy élmény volt! A következő napon a Békás-szorosba kirándultunk. Ragyogó napsütésben sikerült megnézni ezt a fantasztikus látványosságot, amit szerintem tényleg mindenkinek látnia kell! Kapkodtuk a fejünket, ahogy a kanyargó úton haladtunk a kisbusszal a sziklák közé szorítva. Azt sem tudtuk, merre nézzünk, mindenfelé csodás volt! Amikor leszálltunk a buszról, vásárolhattunk ajándékokat.

 

Irány a Gyilkos-tó! Az időjárás most megmutatta a másik arcát, borús lett az idő, lógott az eső lába. A Gyilkos-tavon lehetett csónakázni, és úgy gondoltuk, ha már itt vagyunk, beevezünk. Emlékezetesre sikerült, mert a negyed órás evezés alatt úgy esett, mintha dézsából öntették volna. Lényeg, hogy eveztünk a Gyilkos-tavon!

Este Kovásznán aludtunk, majd reggel – sajnos, szakadó esőben - folytattuk utunkat a Sáros-vulkánokhoz. Nagyon jót kirándultunk, két és fél kilométert tettünk meg sárban, esőben, de nem bántuk meg, mert jól szórakoztunk.

 

Tergovistyen volt a következő szállásunk, ahonnan reggel szitáló esőben indultunk megnézni az egyik legjellegzetesebb épületet, a Chindia-tornyot, a melyet Vlad ?epe? építtetett. Ő 1456-ban ült a trónra. Tergovistye 1659-ig volt Havasalföld fővárosa, ezután Bukarest lett a főváros. Elhagyva a várost, a következő útirány Argyasudvarhely volt, ahol megnéztünk a legendás Manole mesternek (Kőműves Kelemennek) a munkáját. A kolostor 1514-1517 között épült, Neagoe Basarab (1512-1521.) uralma alatt.

 

A következő szálláshelyünk a kis román városban, Horezuban volt. A település Vâlcea megyében, Olténiában található, és mintegy hétezer lakosa van. Híres a sajátos stílusban készített kerámiaedényeiről, 2012 óta az UNESCO Világörökség része. Az egyik utcában sok üzletben különböző színű és stílusú kerámiák kavalkádja fogadott. Az egyik kerámiakészítő műhelyt is meglátogattuk, ahol a híres tárgyakat készítik. Mindenki kedvére vásárolt, tele lett a busz a szuvenírekkel.

 

A Transzalpinán, a Kárpátokon keresztül utaztunk tovább, ahol fantasztikus látvány tárult volna elénk, ha nem takarják a felhők. Hófoltok tűntek fel a nagyon kanyargós szerpentin mentén.  Így sem maradtunk látnivaló nélkül, esőben, ködben, de mégis festői táj tárult a szemünk elé!

 

Hosszú buszozás után megérkeztünk Geoagiu Băira (Algyógyfürdőre), az utolsó szálláshelyünkre. A termálvizéről híres fürdő Erdély déli részén fekszik, az Algyógy-patak szeli ketté, és a városka alatt egy egyedülálló termálvízesést is találunk (Cascada Clocota).

 

Nehéz szívvel hagytuk magunk mögött ezt a különleges helyet. Körbejártuk Romániát, összesen 2500 kilométert buszoztunk két nagyon rendes és ügyes pilótával.

Fáradtan, de élményekkel gazdagon értünk haza.

 

Zimmermann Krisztina

2018. július