Üvegcipő - "Utána meg is halhatok?!"
2018-05-31 - A 19 éves Irma boldogan piheg a 48 éves Sipos úr vállán. A közönség könnyes szemmel, mosolyogva tapsol. Itt ér véget Molnár Ferenc varázslatos, fordított Hamupipőke-története, valamint Karaivanov Lilláé is. Vagy mégsem.
A 22 éves színésznő Százhalombattán nevelkedett és ma is ide jár haza aludni. A története olyan, mint egy igazi mese, amelyben megvalósulnak a főhős álmai. A szurtos Hamupipőkéből hercegnő lesz, a habókos cselédlány meghódítja a kiérdemesült asztalos szívét – persze csakis próbatételek és küzdelmek árán. A mesehősökhöz hasonlóan Lilla sem kapta ingyen az álmát, de legyőzte az akadályokat.

Az első pofon mindjárt hét évesen jött, amikor nagyképűen szövegtudás nélkül állt ki egy népmesével a városi szavalóversenyen. Az elődöntőben elkaszálták, amit annyira zokon vett, hogy két évig feléje sem nézett a rendezvénynek. Utána azonban megrázta magát, kiválasztott egy verset - megtanulta - és meg is nyerte a versenyt. Karácsonyné Domonkos Aranka színjátszó szakkörében, kilenc évesen határozta el, hogy színésznő lesz, amit vegyészmérnök szülei éppen annyira vettek komolyan, mint Sipos úr Irma első szerelmi vallomásait. Tizenhárom évesen statisztált az akkor már Százhalombattán állomásozó Körúti Színház ’56-os ünnepi műsorában, majd ötösre javított fizikából, hogy elengedjék a Kiskörúti Színi Suli nyári táborába. Ez persze nem volt annyira lehetetlen, mint kiválogatni a hamuból a kölest vagy a lencsét, de az édesanyját azért sikerült meglepnie.

"Irma nem hiszi el, hogy nem lehetséges, amire vágyik, és addig megy, amíg nem valósul meg." Lilla a színi suli növendékeként, egy városi gyereknapon adta elő először az Üvegcipő címszereplőjének monológját, és majdnem nyolc évig várta, hogy eljátszhassa a szerepet.

Közben stúdiósként ismerkedett a színház világával. Játszott a gyerekdarabokban, statisztált a felnőttek mellett és bámulta őket a nézőtérről. A Körúti Színház lassan a második otthona lett. "Ha egy Kautzky Armanddal, Koltai Róberttel, Esztergályos Cecíliával játszol – akár statisztaként -, ahhoz fel kell nőni. A kérdésükre nem lehet akárhogyan felelni."

Ez persze, csak a színi suli legtehetségesebb növendékeinek adatott meg. Többek között a szintén battai Kaluczky Zsombornak és a városban tanuló Kozel Daninak, akik Lillához hasonlóan jelenleg is a Körúti Színház tagjai.

Lillán kívül senki sem hitt abban, hogy fel fogják venni a színművészetire. Egyszerűen túlságosan sokan álmodják oda magukat. Mivel meg akarta őrizni a helyét a Kiskörútiban, nem akart napi 24 órában elköteleződni a főiskola mellett, ezért drámainstruktor szakra jelentkezett és színész-drámatanár diplomát szerzett – közvetlenül az érettségi után.
A szülei körülbelül a sikeres felvételi idejére fogadták el a pályaválasztását. Mivel mindig jó tanuló volt, bármi lehetett volna belőle. Akár vegyészmérnök is. Az Üvegcipő premierjén az édesanyja azt mondta: "Nagyon szép voltál." "Biztosan büszkék, de számukra ez nem akkora dolog."

A kérdés azonban továbbra is az, hogy a 19 éves Irma vajon valóban boldog lesz-e a 48 éves Sipos úrral, vagyis mi történik a happy end után? "Az Üvegcipő számomra terápia is. Amíg az ember a színpadon van, elfelejti minden gondját-baját. És ezt semmi, még egy rossz közönség sem tudja elrontani."

Előtte-utána már nem csak varázslat az utazó színház élete. Az "ünnepelt színésznő" ugyanúgy pakol, mint bármelyik kellékes vagy öltöztető, de mindez alázatra tanít. "Ami most leginkább foglalkoztat, hogy egy színésznő számára sosincs jó pillanat a szüléshez, legalábbis kevés jó példát látok a környezetemben." A színésznő egy ideig attól fél, hogy ha kiesik, nem lesz hová visszatérnie, ha viszont szakmailag jól használja az időt, biológiailag akadnak problémák. Gondoltuk volna, hogy 38-tól 46 éves korig nincs női szerep? Az ennyi idős színésznő már nem Adél, de még nem is mama. Talán az egyetlen megoldás, ha valaki nagyon gyorsan öregszik, vagy ellenkezőleg: nagyon lassan.

Lilla a Körúti Színház évi kétszáz előadásában folyamatosan jelen van, nemcsak színészként és "kellékpakolóként", hanem dramaturgként is. Galambos Zoltán rendezővel gyerekbaráttá alakítanak át Shakespeare-műveket. Lilla ötlete alapján a zenei betétekbe Shakespeare-szonetteket illesztenek be, megőrizve az eredeti, 17. századi nyelvezetet. Tavaly a Makrancos Katát, idén a Vihart állították színpadra. A technikai megoldásokban arra törekednek, hogy "mindenhol csodát lehessen tenni a közönségnek". Ariel segway-en, csillogó ruhában suhan a színpadon, lézer, ledfény, modern hangzás dolgozik a sikerért.

A színiiskola időközben az Erzsébetligeti Színházban – a korábbi Corvin Művelődési Házban – talált otthont. Lilla hetente kétszer tanít.

Visszatérve a happy end kérdésére, az Üvegcipő volt számára az álomszerep. "Közel nyolc évig minden reggel arra ébredtem, hogy szeretném eljátszani Irmát. Utána meg is halhatok. A harmadik előadás után megijedtem: hova tovább?" Rájött, hogy most még nagyon Irma és nagyon boldog ebben a szerepben. Ha pedig "kijátssza", keresni fog egy másikat.

Mikor láthatjuk Százhalombattán az Üvegcipőt? "Ha isten is úgy akarja" – feleli.