Ki szól rájuk, ha mi nem?
2018-05-23 - Hétköznap koradélután az irodaházban. A nyári meleg miatt nyitott ablaknál dolgoznak a könyvelő és jogi irodák, a családsegítő központ gazdasági munkatársai és a többiek. Váratlanul azonban éktelen lárma zavarja meg a munkát. Lakodalmas zenébe öltött pop szól valami biciklipumpáról. A nem túl igényes dalszöveg tisztán érthető, zeng tőle a környék. Az épület melletti apró játszótéren néhány tizenéves bömbölteti a telefonról működtethető nagy teljesítményű mobil hangfalat.
A kütyü – bluetooth hangszóró, hordozható hangfal, paraszthifi – bármelyik női táskában elfér, néhány ezer forintért megvásárolható, és simán behangosít egy kisebb lakodalmat vagy szabadtéri bált. Szinte minden tinédzsernek megveszik, miközben nagyteljesítményű biológiai fegyver azok ellen, akik nem hangszóróval a fülükön nőttek fel, és még ép a hallásuk.

Bizonyára közéjük tartozik az a kedves olvasónk is, aki felhívta a problémára a szerkesztőség figyelmét. "Egyre több gyerek úgy mászkál mostanában a városban, hogy nagy teljesítményű aktív hangszórókból bömbölteti a zenét. Mint a nagyok a kocsikkal, csak itt nem tompít a karosszéria. Biciklire, rollerre, deszkára, hátizsákra vannak felszerelve és egy cseppet sem érdekli őket, hogy zeng az egész utca, amerre mennek. Aztán néha letáboroznak egy-egy ház előtt. Ott a lakók örülnek nagyon. A játszótereken nappal, vagy éjszaka. A szülők nem foglalkoznak velük, még meg is védik a gyerekeiket. Szerintem ez közterületen nem túl szabályos, zavarja az embereket, a járókelőket."
Mit lehet tenni a kéretlen szabadtéri diszkó ellen? – kérdeztünk néhány illetékest. Ami nagymértékben zavarja a környezetben levőket, az szabálysértésnek minősül.
 
Függetlenül attól, hogy valaki nappal vagy éjszaka bömbölteti a zenét. Más kérdés, hogy a jelenség különösen a zajokat felerősítő panelházak között és főként éjszaka válik elviselhetetlenné – mondta el kérdésünkre Szalai Attila közbiztonsági tanácsnok, a Városi Polgárőrség titkára. Ilyen esetben mindig számíthatunk a rendőrségre a nyugalmunk és pihenésünk megóvása érdekében, de csak akkor, ha bejelentést teszünk a 112-es segélyhívó számon. Bár a hívást rögzítik, a bejelentést név nélkül is meg lehet tenni. A diszpécser ki fogja küldeni a járőröket, ráadásul a bejelentés alapján az érintett terület a helyi rendőrök, polgárőrök és közterületfelügyelők látóterébe is bekerül, tehát feltétlenül érdemes telefonálni.

Nem kell attól tartani, hogy "utána majd járkálhatunk a rendőrségre vagy a bíróságra", és semmi értelme hétfőn reggel panaszkodni arról, hogy szombaton éjszaka mekkora lármát csaptak az ablakunk alatt a fiatalok. Szalai Attila azonban azt is megjegyezte a témával kapcsolatban, hogy tavaly látványosan csökkent a városban a vagyon elleni bűncselekmények száma, és ha csak annyi a gondunk, hogy hangosak a gyerekek, igazából örülhetünk.

A mások nyugalmának megzavarására alkalmas viselkedést a szabálysértési törvény szankcionálja. Ennek alapján járhatnak el a hatóságok, valamint a közterületfelügyelők is. Utóbbiak rendszeresen megszólítják a – főként a főtéren – zenebonázó ifjúságot, amelynek képviselői ilyenkor jellemzően hang nélkül csökkentik a hangerőt – mondta el kérdésünkre Majerszky János, a közterület-felügyelet vezetője.

Százhalombattának egyébként saját zajrendelete is van, amelyet legutóbb 2012-ben módosított a képviselő-testület. Ez azonban elsősorban a szabadtéri rendezvényeket, a hangreklámokat és a háztartási zajokat – fúrást, fűnyírást - szabályozza.

Ha tényleg gondot okoznak a paraszthifik, először nyilván érdemes megszólítani a fiatalokat és halkításra kérni őket. Ha nem hallgatnak a szép szóra, lehet hívni a 112-t, de a legfontosabb talán mégis az lenne, hogy mint mindenben, ebben is kialakuljon valamiféle hallgatólagos közmegegyezés, viselkedéskultúra.

A fiatalabbak nevelése elsősorban a szülők, a család, a pedagógusok, a nevelési intézmények, de végül pedig általánosságban az idősebbek dolga. Régebben az utcán egy ismeretlen felnőtt is kiparancsolhatta a süvölvények szájából a cigarettát. Ma ez kicsit másként van, nagyobb az ifjonti öntudat. De ki fog rájuk szólni, ha mi nem tesszük? Kitől tanulnák meg a viselkedés írott és íratlan normáit, ha nem tőlünk, felnőttektől?