Utóbbi kedélyes megjegyzést Kovács Tibor tette az intézmény május 9-i nyílt napján. A barátai, ismerősei és mentoráltjai által csak Fatiként emlegetett terapeuta bentlakóként ismerkedett meg az otthonnal 2005-ben. "A terápiám maga az újjászületés volt. Esetlenségben, ügyetlen botladozásaimban egy közösség hordozott. Magamfajta leállt, megtért szenvedélybetegek támogattak és mutattak rá, ki vagyok és ki is lehetnék a jövőben."

A Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió – vagy, ahogyan az intézmény lakói és dolgozói emlegetik, az MRE KIMM – Drogterápiás Otthonának jelenleg közel harminc 18 és 35 év közötti, valamint közel tizenöt 18 éven aluli lakója van. Utóbbiak egy külön, néhány éve elkészült épületben kaptak helyet.  

Az évente rendezett nyílt napokat pedagógusok és szociális területen dolgozó szakemberek, hozzátartozók és érdeklődők látogatják. Idén egy szakmai konferencia is zajlott, amelynek a szenvedélybetegek részére biztosított támogatott lakhatás volt a témája.

Miért nem mennek haza?
Ilyen szolgáltatást a ráckeresztúri otthon is biztosít. Akik befejezték a terápiát, még 45 napig lakhatnak a központ kiléptető lakásában, amely időszak arra szolgál, hogy munkát és lakhatást találjanak maguknak kint. De miért nem mennek egyszerűen haza? Az utólag már számomra is laikusnak tűnő kérdésre több féle választ is kapok kísérőimtől, a 25 éves internetfüggő Árontól és a 35 éves drogszenvedélybeteg Csabától, valamint Fatitól.

Egyrészt vannak olyanok, akik minden kapcsolatukat, így a családiakat is elveszítik, mire bekerülnek, másrészt az a szemlélet, hogy nem mindig tanácsos visszatérni abban a környezetbe, ahol megbetegedtek. A szülők egy része együtt fejlődik a függőségből megszabaduló gyerekével, de ahol például gyerekszerepben tartanák, oda nem tanácsos visszatérni.  "Ha úgy viselkedsz, ahogy szoktál, azt kapod, amit szoktál."

Áron, Csaba és a többi, véletlenszerűen hozzánk szegődő bent lakó szívesen és nagy szeretettel mesél az otthon működéséről, amelynek szinte minden pillanatát és elemét szabályok határozzák meg.

Tartsd meg a rendet, és a rend megtart téged!
A rehabilitációs program próbaidőből és három fázisból áll, amelyet kiléptető szakasz zár. A lakók kompetenciák elsajátításával lépnek előre, egyre összetettebb és felelősségteljesebb feladatokat vállalva. A nappaliként, étkezőként és társalgóként is szolgáló közösségi terem falán saját kezűleg rajzolt személyes címerek jelzik, hogy ki hol tart éppen. Ebben a helyiségben zajlanak a reggeli és esti csoportbeszélgetések, amelyeknek szintén szabott rendje van. Reggel a múlt, a jelen és a jövő a téma. "Elmondjuk, amit elkövettünk és megbántunk – magyarázza Milán, aki öt hónapja és két hete él az otthonban. Megosztunk, ventillálunk, amivel az egymáshoz kapcsolódásunkat is erősítjük."

Feltűnő, milyen biztosan ismerik fel és jelenítik meg belső, érzelmi világukat. Elgondolkozom, vajon tízből hányan lennének erre képesek erre a kinti ismerőseim között. A terápia fontos része az önismeret mélyítése és egymás elfogadásának a megtanulása.

Önsegítő csoportbeszélgetésre naponta átlagosan háromszor kerül sor. Emellett mindenkinek megvan a maga feladata, területe, amit gondoz. Csaba például a sportpályákat tartja rendben. Lenyírja a füvet, és ellenőrzi az automata locsolóberendezések működését. A lakók a takarítástól a főzésen és mosáson keresztül minden munkát maguk végeznek. Az épületekhez park ("kiserdő"), labdarúgó-, kosárlabda-, röplabda- és teniszpálya, sziklakert, fűszerkertet és fóliasátor is tartozik. Utóbbiban paradicsom, paprika, padlizsán, zeller és csípős paprika terem, de a konyha csak részben önellátó.

A működés költségeit a MRE mellett a társadalombiztosítás, adományok, pályázati és hozzátartozóktól érkező támogatások fedezik. Amelyik család hozzá tud, illetve akar járulni a rehabilitáció költségeihez, havi harminc ezer forintot fizethet az otthon fenntartására és további harmincat a bentlakó zsebpénzére. A hozzátartozók adhatnak ennél többet is, a mentorok azonban ezt "nem nézik jó szemmel". Az a cél, hogy senki se támaszkodjon túl erősen a családjára, és lehetőleg mindenki ugyanabból a szerény összegből gazdálkodjon. Akik nem kapnak otthonról, azoknak a MRE KIMM biztosítja a harminc ezer forintos zsebpénzt.

Elkölteni a kantinban lehet, amely hetente egyszer van nyitva. Dohánytermékeket, tisztálkodási szereket, édességet, füzetet árul.

A számítógéptermet hetente háromszor lehet használni óránként száz forintért. Az internetbeteg Áron másodjára vonult be az otthonba, és azúttal úgy döntött, kihagyja ezt a lehetőséget. A gyógyulás-fejlődés második fázisától már kint is el lehet költeni a zsebpénzt. Először csak a mentorral jár kimenő, a harmadik fázistól azonban önállóan és minden hétvégén el lehet hagyni a központot.

Mik azok a kompetenciák?
A szakemberek jelentős része szerint az alkoholizmusból, a nikotin-, illetve kábítószerfüggőségből nincs valódi gyógyulás. "Meséljetek arról, hogyan lehet elviselni, hogy bejössz ide, és nincsen szer!" – kérem a fiúkat.

Kiderül, a legtöbben "szárazon jönnek le az anyagról". Az otthonban hetente rendel a pszichiáter, de csak a legszükségesebb esetben ír fel gyógyszert. A szereket olyan tevékenységek és kötődések pótolják, amelyek a legtöbbjük számára a szenvedélybetegség eluralkodásával szűntek meg. "Korábban is tudtam, hogy mit kellene tennem, de nem tettem – mondja a 21 éves Dani, akinek drogos barátja ajánlotta az otthont. Itt megtanultam magamat kívülről, tárgyilagosan nézni. Elsajátítottam olyan kompetenciákat, amelyekkel kezelni tudom a dühömet, a problémáimat és a konfliktusaimat. Szerettek otthon, de az ablaktörések bennem maradtak. Már kisiskolásként verekedtem. Kezdetben itt is folytattam, amit kint megszoktam, de egy nyugodt társaságot találtam, amely nem versengett. Elszégyelltem magamat."
Kezdetben eltereli a figyelmet a csocsó, a pingpong, az ismerkedés. "Mire beilleszkedsz, már tudod kezelni a sóvárgást."

Amikor valaki szenvedélybeteg, a világa egyre inkább beszűkül. A végén már csak egy dolog foglalkoztatja, hogy megszerezze az anyagot – magyarázza Csaba. Ezzel párhuzamosan felszámolódnak az emberi kapcsolatai. De itt olyan környezetben találja magát, amely nyitásra készteti. Az űr feloldódik.

Áron azt mondja, az otthonban olyan képességeket és kompetenciákat szerez, amelyek lehetővé teszik majd, hogy megállja a helyét a világban. Vissza akar térni a pszichológia szakra, ahonnan már kétszer bukott ki a számítógépezés miatt. Úgy gondolja, év végére befejezheti a terápiát, de a távozására a mentora fogja "kimondani az áment". "Nem akarok önfejű lenni, látom a többiek példáját."