Az óvodából való átmenettel kapcsolatban azt tanácsolta: ami "természetes, ami jön magától, arra figyeljünk! Ne siettessük és ne toljuk előre a gyereket!" A szép, lassú átvezetés és befogadás azért is fontos, mert már óvodás korban is létező jelenség a kiégés. A gyerekek fizikális és mentális telítettségének, kimerülésének alacsony kudarctűrés lesz az eredménye.

A kisiskolások számára a legfontosabb, hogy ne hasonlítsuk őket senki máshoz. "Mindig csak saját magához mérjük és bátorítsuk!" Fontos, hogy – mintegy önbeteljesítő jóslatként – "kinézzük belőle azt, hogy képes (lesz) dolgokra, ügyes, okos, tehetséges. Kinézzük és nem kinyomjuk!"
Hozzátette, velünk született adottságaink a "nagy egész" mindössze 20 százalékát teszik ki, semmi nincs kőbe vésve, nem automatikus.

Belül nagyobb már, mint kívül
A kisiskoláskorú gyerekek számára minden érdekes, kíváncsiak, mondhatni, "kipattan az idegrendszerük". Tapasztalatszerzéssel, a valósággal való kapcsolódással, de a játékon keresztül tanulnak. Fontos, hogy a gyerek megőrizhesse a kíváncsiságát, és ebben segítsük, mivel senki sem igazodik el egyedül az információdömpingben. Nagy mozgásigény jellemző az életkorra. A gyerek idegrendszere még "nincs kész", agyának térfogata akkora már, mint egy felnőtté, de a tüdeje körülbelül csak az egyötöde. Az iskolai feladatok viszont erős tüdőkapacitást igényelnek. Ezt csak sok mozgással (és ordítással) tudja biztosítani.  Napi 2-3 óra szabad mozgásra lenne szüksége minden gyereknek. Mivel pontosan érzi, hogy mi fejleszti őt a legjobban, nyugodtan rábízhatjuk, hogy mit játsszon. Azt, amit szeretne. Az ugrálás, futkározás, úszás, focizás segíti a motorikus képességeket, a finom motorikus képességek lassú fejlődését, az idegrendszeri pályák megerősödését. A mozgásnak a pozitív testkép kialakulásában is szerepe van, amely hozzátesz az önértékeléséhez.

Egyszer minden gyerek meg fog érni
A neveléskutató szakember elmondta, hogy a hatéves gyerekek 93, de még a 7 évesek 83 százaléka sem érett a háromujjas ceruzafogásra. A házi feladatokkal kapcsolatban elmondta: "ha nem tudja, akkor otthon sem lesz jobb, ha pedig tudja, akkor otthon unni fogja." Az "unásnak" és a túlterhelésnek pedig egyaránt a "becsukódás" lehet a következménye. A kisiskolások nagyon szeretnek kézműveskedni, alkotni, barkácsolni, "egyszerűen erre van nyitva az időablakuk". A telefonok és tabletek kétdimenziós világa nem fejleszti a gyerekeket, ezért minél kevesebbet és lehetőség szerint a szülővel együtt javasolt a használatuk. Az információs túlterheléssel is óvatosan kell bánni, hiszen "a feldolgozhatatlan információ óriási agressziót eredményezhet." Megőrzendő a kisiskolások képzelőereje. Ne mondjuk mondjuk nekik, hogy már nem óvodások, mert "A fantasztikus realizmus nem hazudozás."

Mi történik ebben az életkorban?
A kisiskolás gyereknek sok szorongása lesz, ez természetes és nem tudjuk megóvni tőle. De a szorongást nagyon jól oldja például az éneklés, amellyel belső képet készítünk, vagy a hancúrozás, érintés, a párnacsata, ezek mind megadják a biztonság és a kapcsolódás élményét, valamint a kompetencia érzését is. Ezzel szemben az érvelés nem! Ha nem szorong a kisgyerek, a tanulás is sokkal intenzívebb, hatékonyabb, eredményesebb lesz.

Ebben az életkorban még nem tudnak elvontan gondolkodni a gyerekek – ez a képesség nagyon lassan fejlődik ki –, ezért például az idő és a hely fogalma is kialakulatlan számukra. Mindig biztosítsuk az újrakezdés lehetőségét tévedés vagy "nem sikerülés" esetén, mivel a gyereknek gyenge a kudarctűrése. A későbbi versenyképes személyiség a belső érzelmi biztonságból alakul ki, ha a kisgyerek sokszor átélte, hogy számíthat ránk.

Gazdálkodj okosan!
Amikor dicsérünk, ne a megoldást, hanem az erőfeszítést értékeljük! Ugyanakkor nem kell minden apróság miatt díjkiosztó ünnepséget rendezni!

Az irányított koncentráció már ebben a korban is működik és fejlődik, de csak az érdeklődés húzóerejével (például legóval vagy dinóval), szóval "ne azt húzzuk ki alóla, amit szeret!"

A kisiskoláskor a memória aranykora. A gyerekek kifejezetten szeretik a szabályokat, és jót is tesz nekik a szokások ismétlése, a különböző rítusok gyakorlása. A nyelvhasználat formálja a gondolkodást. Miután feltérképeztük a gyerek adottságait, ne erőltessük, ne versenyeztessük, csak állítsuk szolgálatba a képességeit! A gyerekek teljes mértékben a környezetük moralitását utánozzák.

Iskolakísérő feladatok – Mit tegyenek otthon a szülők?
Mindig nyújtsanak támaszt! Sok mozgás és beszélgetés lehetőségével egyensúlyozzák ki a gyereket! Biztosítsák a körülményeket ahhoz, hogy ereje legjavát adja a gyerek, de ne helyette, hanem vele együtt csinálják meg a feladatokat! A felelősség és a következmény a gyereké legyen! A házit csak akkor kérdezzék ki, ha a gyerek igényli! Vezessék rá, hogy tanulja meg beosztani szabadidejét! Közvetítsék a tanári tekintély tiszteletét. Időnkénti megkérdőjelezése nem baj, de reálisan és tisztességes hangnemben történjen! Korrepetálni nem "szerencsés" otthon, mivel összemosódhat a két különböző – szülő, tanár - kapcsolati minőség.

Uzsalyné Pécsi Rita "Kulcs a neveléshez" című előadását hallgathatják meg az érdeklődők a Hamvas Béla Városi Könyvtár "Rendkívüli szülői értekezletén" június 14-én, csütörtökön 17 órakor. A program 500 forintos belépővel látogatható, de a könyvtár Mesehét táborában részt vevő gyerekek szülei számára ingyenes lesz. Az előadás idejére a gyerekeket mese- és kézművesfoglalkozás várja a gyerekkönyvtárban.