Magányos, újépítésű villa a hegytetőn. Gleccserek fogják közre, előtte rét terül el, egészen az alant húzódó erdőig, amelyben dúsan nőnek a fenyők és a fűzfák. Közel s távol nincs egy teremtett lélek sem, a villát a völgy mélyén megbúvó faluval összekötő út pedig viharos időben járhatatlan. Ennél ideálisabb helyszínt aligha találna Daniel Kehlmann főhőse, az alkotói válságban szenvedő író, hogy befejezze végre a soron következő forgatókönyvét. Ideiglenesen odaköltözik hát a feleségével és négyéves kislányával ("A ház kivételesen a valóságban még jobban néz ki, mint az interneten látott fényképeken."), majd munkához lát. Ám valami nem stimmel. Vagyis: semmi sem stimmel. A családja idegesíti, a várva várt ihlet elmarad, és mintha a ház sem váltaná be a hozzáfűzött reményeket. Vagy csak az idegei űznek vele gonosz tréfát? A fiatal, Thomas Mann-díjas német író regényét olvasva alighanem felrémlik bennünk egy régi emlék. Egy régi emlék a Colorado-hegységben fekvő szállodáról, a túlérzékeny kisfiúról, a két dühroham között egyfolytában gépelő apáról, és a billentyűk vad kalapálás-hangjáról, ami kísértetiesen hullámzott végig a kihalt hotelen... A ragyogás című Stephen King-regényhez hasonlóan e műben is főszerepet játszik az épület, amely mintha önálló életre kelne, és egyetlen ördögi cél vezérelné: őrületbe kergetni a lakóit. Kehlmann sorra használja fel a kísértethistóriákból jól ismert elemeket – például a hamis képet mutató tükröt, a végeláthatatlanul hosszúra nyúló folyosót, vagy az eltűnő, majd újból felbukkanó tárgyakat –, és bár történetének végkicsengése aligha különbözik a hasonló történetekétől, tehetségének köszönhetően garantált a könnyed esti borzongás!
Az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégének e regénye és korábbi művei is kölcsönözhetők a Hamvas Béla Városi Könyvtárban.

 

Hegedűs Anita