Kevesen gondolnák, hogy a tartós testfestésnek több ezer éves története és minden földrészen nyoma van. Ősiségét mumifikálódott holttestek is bizonyítják. Az eddig ismert legöregebb ilyen, a több mint ötezer éves Ötzi, az Alpokban talált bronzkori ember. A testén hatvannál is több tetoválást találtak a szakemberek. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy olyan helyekre kerültek, ahol valamilyen egészségi problémája volt, vagyis feltehetően gyógyító funkciót tulajdonított nekik.

A természeti népeknél egy-egy tetoválásból ma is meg lehet állapítani, hogy viselője melyik törzsbe, nemzetségbe tartozik, esetleg mi a foglalkozása, jó vadász, harcos, felnőttkorba lépett-e, hogy milyen a közösségben betöltött szerepe, társadalmi státusza, gazdag, vagy épp szegény. A Föld nagyobbik felén napjainkban is a közösségi identitás fontos része a tetoválás, a kereszténység és az iszlám terjedésével azonban egyes földrészeken teljesen háttérbe szorult.  Európában majd Észak-Amerikában James Cook kapitány matrózainak köszönhetően terjedt el újból. Ők az 1770-es években tahitin csináltattak maguknak tetoválásokat. Ezt követően a tartós testfestés a társadalom minden rétegében, még a királyi családokban is népszerűvé vált.

A II. világháborút követően az egykori szocialista országokban - így itthon is - háttérbe szorult. Jellemzően inkább a börtönökben, a katonaságnál, a nehéz fizikai munkát végzők körében volt elterjedt. A rendszerváltást követően hazánkban is megnyíltak az első tetováló szalonok, és az azóta eltelt időszakban a tetoválásnak több divathulláma is volt.
Napjainkban általános, de közel sem általánosan elfogadott jelenség. Motivációja sokrétű, összetett. Akadnak, akik emlékeiket, mások családi kötelékeiket, foglalkozásukat, hobbijukat vagy életfelfogásukat rögzítik a testükön.

A "Matrica" Múzeumban nyíló időszaki tárlat célja, hogy a látogató bepillantást nyerjen a tartós testfestés több ezer éves történetébe, módszereibe, illetve olyan érdekességekbe, mint az, hogy mely királyok, királyi sarjak, arisztokraták, államfők viseltek tetoválást. A tárlat egyik különlegessége, hogy helyi középiskolások által gyűjtött, százhalombattaiak által viselt motívumokat és azok személyes hátterét is megismerhetjük.

A kiállítás július 29-éig tekinthető meg nyitvatartási időben. Öt fő felett, előzetes egyeztetéssel tárlatvezetést is igényelhetnek a látogatók.

Balpataki Katalin történész, "Matrica" Múzeum