A Százhalombattai Református Missziói Egyházközség egyúttal a reformáció tavaly ünnepelt 500 éves évfordulójának is emléket állított a kopjafával, amelyet Juhász András váci fafaragó mester alkotott.

A reggeli órákban, még a városi ünnepség előtt megtartott összejövetelt ima és közös ének nyitotta. Sárosi Gábor Jézus igéje – Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené! (Mt 22,21) – kapcsán az egyház közéleti szerepéről, feladatáról beszélt, majd Szalavári István gondnokkal leplezte le a kopjafát.

Hasonló áll a váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium udvarán. Alkotója, Juhász András évtizedek óta foglalkozik fafaragással. Fejfáival, emlékműveivel találkozhatunk közterületeken Váctól kezdve Donaueschingenig. Motívumkincse két alapvető forrásból: a folklórból és a keresztény hitvilágból táplálkozik.

Az összmagyarság százhalombattai kopjafájának szimbólumrendszerét maga magyarázta el a megjelenteknek. A faoszlop teteje templomtoronyra emlékeztet, a betlehemi csillaggal a csúcsán. Alatta a csillag jel a tavaszi napéjegyenlőség, a feltámadás szimbóluma, lejjebb maga a nap látható, amely minden őskultúra alapvető jelképe, de a hívek számára Isten jele, amelynek közepén a mag az igét fejezi ki. Lejjebb egy pelikán látható, amely a monda szerint vérével táplálja fiókáit, ami Jézus szimbóluma. A nyitott Biblia, az alfa és az omega a kezdet és a vég szimbolikája, és ugyancsak Isten igéjére utal.

A kopjafa aljában az egyik oldalon a 90. zsoltár szövege – a református himnusz – kezdete olvasható Károli Gáspár fordításában: "Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre", a másik oldalon pedig, hogy az emlékoszlop a 2015-16-ban konfirmáltak ajándéka.