Általában elfogadott az a módszer, hogy egy-egy település "külső" pénzügyi támogatással, kooperációs konstrukcióval igyekszik valamelyik területét fejleszteni, annak érdekében, hogy abból rövid vagy hosszú távon haszna legyen.

 

Ilyen lehet egy ipari park vagy infrastruktúra fejlesztése annak érdekében, hogy befektetőknek, területvásárlóknak kedvező feltételeket tudjunk kínálni. Ebben a témában több financiális lehetőség kínálkozik. Százhalombattán több ilyen megvalósult fejlesztés történt az utóbbi 20 évben, de ennek részletezésébe most nem mennék bele.

 

Városunk fejleszthető területe igen korlátozott, hiszen a két vállalat, a Duna és a 6. főút behatárolja, miként a lehetőségeinket is. Így rá vagyunk kényszerítve a "belső" lehetőségek maximális kihasználásra. A területek belső konvertálása, átrendezése elkerülhetetlen.

 

Felismerve ezt először 2004. évben majd 2014-ben javaslatot tettem arra, hogy a tárgyaljunk a MOL-lal a "csőcsorda" ügyében. A tervem, illetve a javaslatom az volt, hogy mivel a MOL tudomásom szerint a sok vezetékből csak egyet használ, azt az egyet megtartva, azt egy jól kiépített szervizalagútba vezetni és a csőcsordát az Erkel Ferenc körúti "MOL" hídtól a Gesztenyés úti hídig be kellene temetni, illetve feltölteni, tömöríteni. Ezzel a lépéssel úgy 30 000 négyzetméternyi belvárosi területet nyernénk.

 

Nyilvánvaló, hogy ezt a területet nagy súlyú építményekkel – emeletes lakóház – nem lehet terhelni, viszont könnyűszerkezetű földszintes házak építésére kiválóan alkalmas, kiegészítve sétánnyal, padokkal, fákkal.

 

Jogos a kérdés, hogy milyen előnyök származnának ebből a fejlesztésből? Egyrészt a területet, illetve az ingatlanokat jó áron lehetne értékesíteni. Nem ördögtől való gondolat, hogy az egységes városkép kialakítása érdekében közel egyforma házakat lehetne építeni vagy építtetni egy generál kivitelezővel. Utoljára, de nem utolsó sorban szépülne, fejlődne a városunk és a Madách Imre utca kétirányúvá válna.  

 

Többfajta finanszírozási lehetőség is felmerül. Úgy gondolom, hogy mivel a MOL üzemi területéről van szó, a MOL-t meg lehet győzni arról, hogy ez egy haszonnal járó befektetés. Senki – így MOL sem – ellensége a saját pénzének. Azt gondolom, nyitottak lennének egy közös finanszírozásra.

 

Van még városunkban fejleszthető, beépíthető terület. Ide tartozik a "Z" program és a szociális bérlakások közötti terület, ahol különösebb fejlesztést nem kell létrehozni, hiszen már ki van építve a komplett infrastruktúra, amire az 1998-2002 között regnáló, Vezér Mihály vezette önkormányzat már jó előre gondolt.

 

Fejleszthető, beépíthető terület még a Fogoly és a Sólyom utcák övezte terület. Az önkormányzati fejlesztésnek köszönhetően a szennyvíztelep védőtávolsága jelentősen lecsökkent, így a fent említett terület beépítésének lehetősége újra felmerül.

 

De ne hagyjuk figyelmen kívül a fejleszthető ipari területeket sem, bár korlátozottabbak a lehetőségeink. A fejlesztéseknél figyelembe kell venni a környezetvédelmet, a beépíthetőséget, infrastruktúrát, finanszírozást, megtérülést, piaci igényt. Nagy a rizikófaktor, így nagyon megfontoltan kell eljárni, és ebben az esetben biztos recept nincs!

Amit kitörési pontnak tartok a meglévők mellett, az a területvásárlás - akár városhatáron kívül is.     

 

Amióta önkormányzati képviselő vagyok, sokszor építettünk, fejlesztettünk kerékpárutakat. Elsősorban a főutak mentén igyekeztünk eleget tenni az egyre több kerékpározó és kocogó igényeinek. Az elmúlt 20 évben hol egyedül, hol képviselőtársaimmal tettem javaslatot a meglévő, viszonylagosan kiterjedt kerékpárút-rendszerek összekötésére.

 

Elsősorban az Erkel Ferenc körúti kerékpárutat kellene befejezni. Javaslatom lényege az volt és ma is az, hogy a Kiserdőnél befejeződő járdát hosszabbítsuk meg az Erkel Ferenc körúti garázssor keleti széléig a körút ívében. A tervezett kerékpárutat a garázssorhoz érve, kihasználva a garázsok előtti egységes szilárd burkolatot részben elég lenne festéssel jelölni a hídnál kezdődő folytatásig.

 

Javaslataim megtételekor figyelembe vettem a minél költségtakarékosabb megvalósítást. A garázssor előtti szakaszt – ott ahol lehet – csak felfestéssel lehetne megvalósítani. A garázsok előtti és közötti terület közterület, így jogi akadálya ennek a megoldásnak nem lenne. Továbbá a garázssor előtti füves területből vagy rézsűből – amennyiben nem fér el a kerékpárút – el lehet venni. A garázssor előtti terület sajnos nem egységes, ezért előfordulhat, hogy egy-egy szakaszon ki kell építeni a kerékpárutat és nem lesz elég a felfestés. Ez általában a garázsok közötti területekre jellemző. A garázsok előtti területre érdemes csak a felfestés módszerét alkalmazni, hiszen így nem akadályozza semmi a garázsokból való kihajtást.

 

Ezzel a megoldással javulna az Erkel Ferenc körút közlekedésbiztonsága, különös tekintettel az úgynevezett MOL - Erkel Ferenc körúti hídnál egyre gyakrabban kialakuló nehéz közlekedési helyzetre.

 

Természetesen jó lenne, ha a meglévő kerékpárutakat is fel tudnánk újítani, ahol szükséges. Sajnos, a jelenleg érvényben szabályozásoknak köszönhetően egyre több anyagi forrást von meg városunktól a kormányzat. Ilyen körülmények között kérdéses a kerékpárutak fejlesztése és karbantartása.  

 

Városunk még mindig hordoz magán néhány építészetileg és urbanisztikailag szocreál stílusjegyet. Ezt a vonást leginkább a parkolással kapcsolatban lehet megélni a mindennapokban. A ’70-es és a’80-as években nem volt annyi gépjármű, mint amennyi most van, az épületeket meg igen nehéz lenne arrébb tolni a parkolóbővítés érdekében. A vegyipari vállalat jelenléte szükségessé tette a nagykiterjedésű parkok létrehozását, hiszen ezek képzik városunk testében a tüdőt, amire nagy szükség van.

 

Felmerül a kérdés, hogy miként lehetne megoldani a parkolással kapcsolatos kérdéseket és gondokat? Fő szempont, hogy nem szeretnénk, nem akarunk a "belvárosi" zöldfelület rovására parkolót építeni vagy bővíteni. A parkolás átkonvertálásával (belső átalakításával) és új parkolók kialakításával lehet a parkolási gondokat enyhíteni.

 

A belváros tekintetében néhány ember szemében biztosan nem lesz népszerű a parkolási szokások átalakítása, de ha nem akarunk épületeket lebontani és fákat kivágni, akkor bizony előbb vagy utóbb meg kell hozni ezt a döntést.

 

Mit és hogyan lehetne átalakítani? Sok gondot okoz a személygépjármű-tulajdonosoknak a kisebb-nagyobb, akár platós gépjárművek parkolása a belváros területén. A parkolóhelyeket nem teherautókra méretezték. Jól tudja minden sofőr, elég, ha egy gépjárművezető rosszul parkol, a mellette beparkolni kívánó kénytelen alkalmazkodni. Így a dominóelv érvényesül, ami azt jelenti, hogy 3-4 parkolóhellyel kevesebb áll rendelkezésre, mint amire egyébként lehetőség nyílna. A nagyobb teherautók ki és beállása sem mindig eseménymentes. Az utóbbi időben elszaporodtak azok a jellegzetes sérülések, amiket általában nagyobb autók okoznak a kisebbekben. Ezek a sérülések általában úgy egy méter magasan vagy annak közelében keletkeznek a személyautókon. Szinte nincs olyan hét, hogy ne legyen valakinek ilyen kellemetlensége. Persze, ez nem feltétlenül jelenti, hogy a teherautó-sofőrök szándékosan okoznák a sérüléséket. Olykor észre sem veszik, hiszen a két gépjárműkategória között igen nagy a súlykülönbség.

Tekintetbe véve a felsorolt tényeket, csakis a parkolási szokások átalakítása adhat megoldást erre a problémára. A tehergépjárműveket súlykorlátozással ki kell tessékelni a belvárosból az Erkel Ferenc körúti parkolókba, így a személyautóknak több hely maradna.

Persze, gondolni kell a teher- vagy haszongépjárművekre is. A volt lőtér területe ideális lenne egy teherparkoló kialakítására közvilágítással és egy köztéri kamerával ellátva. A csapadékvíz elvezetéséről nem kell különösebben gondoskodni, hiszen a terület a kiserdő fele lejt, így az sem okozna gondot.

 

Ezzel a megoldással sok problémát tudnánk orvosolni - legalábbis egy időre. Megváltoztak a vásárlási szokások, könnyen elérhetővé váltak a gépjárművek, amelyek kulcsszerepet töltenek be a munkába járásban, mozgékonyságunk megőrzésében. Már egyáltalán nem egyedi eset, ha egy családban 2-3 gépjármű is van.

 

Sajnos, vagy sem, ilyenkor sok minden áldozatául eshet a "parkolószörnyeteg" éhségének. Sporttal foglalkozó emberként rossz volt nézni, ahogyan a sportolásra alkalmas "dühöngők" sorra szűntek meg, átadva helyüket a gépjárműveknek. Sajnos, az Erkel Ferenc körúti utolsó "dühöngő" is veszni látszik, mert már az előbb felsorolt urbanisztikai lehetőségek miatt nincs máshol hely parkolót fejleszteni. De nem csak ezért vagyok elkeseredve. Az is nagyon lehangoló látvány, hogy ezekben a sportlétesítményekben a ki nem használtsága miatt combnyi vastag fák nőnek, és a kosárpalánkok rozsdásodnak a kerítéssel egyetemben, amely jóformán még nem tartott fel egyetlen ki- vagy elgurulni készülő labdát sem. Úgy látszik, nemcsak a vezetési szokásaink változtak meg!           

 

Gyakran találkozom viszont olyan sofőrökkel, akik nem tudnak, vagy nem akarnak szabályosan parkolni. Új, eddig meg nem szokott jelenség ütötte fel a fejét. Gyakran találkozom azzal az esettel, amikor a sofőr úgy gondolja, hogy beparkolhat a parkba vagy a játszótérre. Először azt hittem, rosszul látok, amikor a Kodály Zoltán sétány 10-12. mögött két személygépjármű is a homokozó egyik és másik felén parkolt le, közvetlenül a hinta mellé. Sajnos, ez már nem egyedi jelenség. Amikor kérdőre vonják a renitens sofőröket, a leggyakoribb válasz az, hogy a háza előtt pont nem volt parkolóhely.

 

Megmondom őszintén, hogy nekem sem esik jól olykor 50-100 métert sétálni egy parkolóhely miatt, de azért nem fogok beállni a játszótérre, mert sétálnom kell egy kicsit. Tudomásul kell venni, hogy ezt a várost nem ekkora forgalomra és ennyi gépjárműre tervezték. Amikor az ember itt vesz lakást, ezt a tényt el kell fogadni! Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne keresünk megoldásokat.

Tehát leszögezhetjük, hogy az Erkel Ferenc körút által határolt területen több parkolót csak nagy nehézségek árán lehetne létesíteni. A park- és játszótérpártiak kontra parkolópártiak csatájába nem szabad belemenni, mert annak nem sok értelme van.

Van még két neuralgikus közlekedési pont városban, amelyeket így vagy úgy, de mentesítenünk kell. Az egyszerűbb az Erkel Ferenc körút ívében található úgynevezett MOL-híd, amely időszakosan – főként a reggeli órákban – ugyan, de okoz némi nehézséget. Ezeket enyhítendő tettem javaslatot többször is a kerékpárút-fejlesztésére, hogy legalább a kerékpárosok forgalmával csökkentsük a reggeli és a délutáni tumultust. A másik (az előzőnél jóval kellemetlenebb) neuralgikus pont az I. Számú Általános Iskola, CBA, albán pékség "aranyháromszög". A tumultus főként az iskolai napok reggeli óráiban alakul ki, amikor a CBA-ba érkeznek az áruszállító teherautók, sokan látogatják a pékséget, és az iskolákba is jönnek a gyerekek, szülők, autóval, gyalog minden irányból. Szabályozni, ellenőrizni, talán büntetni kellene azokat, akik indokolatlanul akadályozzák a reggeli forgalmat. 

 

Természetesen, akad ezeken kívül is megoldandó közlekedési vagy parkolási probléma városunkban. Kis szervezéssel némelyiket meg lehetett oldani, némelyeket nem. Sikeres megoldása lett a Szalai János Uszodában rendezett versenyekre, egyéb programokra érkezők közlekedésének. A polgárőrség, ha időben kap értesítést egy-egy rendezvényről, fel tud készülni a kiemelt közlekedési és parkolási helyzetre.

 

A legfontosabb tényezője ezeknek a problémáknak maga az ember. Néhányunknak meg kellene tanulni parkolni. Az sem ártana, ha figyelembe vennénk mások igényeit is és nem lennénk lusták 20-100 métert sétálni, vagy ha a renitensek nem parkolnának játszótereken, parkokban.

 

Összefoglalva sok összetevője van ezeknek a problémaköröknek. Valamelyiket meg lehet oldani, de valamennyi problémát csak is közösen, MINDENKI részvételével lehet megoldani.

 

Szalai Attila, független önkormányzati képviselő