kiállító: László Bandy

cím: napló A/4-ben

helyszín: BKK, Lépcső Galéria

időpont: 2018. 01. 12. 18.00

megnyitó szöveg: Szula Zsuzsanna

 

Játsszunk egy kicsit! Ezt a kiállítást nézem meg, különböző életkoraimban.

 

6 éves vagyok. Azta! Erre a fára nőtt egy lépcső. Igazi vár. Mindig erre vágytam. De jó lenne felmászni rá! Nem csak a tetejéig, azon túl. Egészen az égig!

 

10 éves vagyok. Bandy bácsi megint fákat rajzoltatott velünk. Baromi nehéz. A levelek ritmusa.......figyeld meg.........Azta! Bandy bácsi így rajzol fát? Ecsetfilc? De szép ez a hangsúly.....egészen fordul tőle.....mennyi szín.........elképesztő. De furán van elvágva....Miért? Van még mit tanulnom.....

 

14 éves vagyok. Muszáj megint tanulmányt rajzolnom? Figurákat akarok. Na, azt nem tudok. Hogy a manóba szalad ki Bandy kezéből csak így minden karakter? Firkálok én is, ezerrel.......krokik, krokik, krokik, krokik.......

 

16 vagyok. Mindenhol rajzolok. Minden karakter érdekes. Rajzolok otthon, a buszon, mindenhol.  Minden könyvhöz, minden filmhez, mindent, ami hatással van rám.

Bandy ezt rajzolta arról az új, díjnyertes magyar filmről. Tényleg ilyen súlyos téma? Megnézem én is.

 

20 vagyok. Én vagyok a legokosabb a világon. A figurákat absztrakt rendszerbe írom át, Goethe, Itten színtana, konstruktivizmus, geometrikus absztrakció, koncept.......mindent tudok, mindent egy képben akarok megoldani. Úgy, mint Bandy.

 

25 vagyok. Zsúfoltak és érthetetlenek a képeim. Kiábrándult vagyok. Milyen kérdést nem tettem még fel? Miért nem működik, amit eddig felépítettem? Mit csináljak másképp?

 

28 vagyok. Közel az elmúláshoz, lemondok az egész művészet értelméről. Rájövök, hogy vannak kérdések, amiket nincs értelme feltenni. "Így megy ez." Persze. Aztán az első alkalommal, amikor elbírom az ecsetet, már festek megint. Kérdések nélkül. Csak. Szükségem van rá. De nem akarok mondani semmit.

Érdemes egyáltalán öncélúan kérdéseket feltenni? Ha nincs válasz?

Vajon Bandy tudja A választ? Ő mindent tud. Ha tudja a választ, miért nem azt festi meg? Azt az egyet. Ő mit keres? Ez a sok rajz olyan, mintha egy matematikus közreadná egy elképesztően bonyolult egyenlet kidolgozását. Ahelyett, hogy odaírná: ÖT. /vagy 42/. Mi van, ha a válasz nem is determinált? Minden újabb pillanatban változik. De mi alapján? Reprodukálható a szisztémája?

 

30 vagyok, és végtelenül hálás Bandynak, hogy használhatom a képeit. Nem hagyja, hogy lemondjak a művészetről, hogy ne gondolkozzak. A képeivel tesz fel nekem új kérdéseket. Szakmai kérdéseket, ábrázolási rendszerekről, térről, időről, alkotói módszertanról, magatartásról.

Használ az érzésimnek is: némelyik megnyugtat, emberi, gyötrődő....nem vagyok egyedül.......másnak is ugyanolyan vacak. Önirónia, kínlódás, szeretet.

 

32 vagyok. Tudok azonosulni minden fa megszakadó vonalával. Én vagyok a kislány, aki fel akar mászni a fára. Én vagyok a térdre borult lány a fák között. Én vagyok a fa, ami térdre kényszerít. Én vagyok a vörös szaggatott kör, a fény, én vagyok a 2 fekete vonal, ami közrefogja. És megint én vagyok a vörös: a kövér vörös.

És én vagyok az aspergeres lány a megszakadó, ismétlődő, ijesztő térben, ami igazából tök ugyanaz a hely, ami az előbb még biztonságot adott.

 

Válasszatok ti is világokat! Tanuljatok alkotni világokat! Itt van a képlet, hogyan. /Néhány válasz pedig az előtéri vitrinekben. Pont 7./