Napközben betlehemes gyerekek járták a házakat, miközben a felnőttek előkészítették a templomot a szertartásra. Tölgyfaágat hoztak és szalmával szórták fel a padlót. Mise után tüzet gyújtottak a templom udvarán. Ez annak a szimbóluma, hogy miként a pásztorok annak idején, meleggel várják az újjászülető Jézust – mondta el Dalibor Milenkovic szerb ortodox lelkész.

 

Hazánkban a szerbek az egyik hivatalosan elismert nemzeti kisebbség, lélekszámuk a 2001-es népszámlálás adatai alapján 3816 fő. Vallásuk hagyományosan ortodox keresztény (szláv nyelveken: pravoszláv). A karácsonyi ünnepkört az egyházi előírások által szabályozott böjti időszak vezeti be, amelyben minden zsíros ételtől megtartóztatják magukat és csak olajon főtt leveseket, tésztát, halat fogyasztanak. Hagyomány, hogy Szent Borbála (Sveta Barbara) napján, december 17-én az asszonyok búzát vetnek egy tálba és áldást kérnek rá a következő évi bő termés érdekében.

 

Szenteste (badnji dan), január 6-a reggelén a családfő kimegy az erdőbe fiatal tölgyfaágért (badnjak), amit este bevisz a házba, mézzel beken, búzaszemekkel meghint. Ez a pogány eredetű, de ma már a fiatal Krisztust szimbolizáló jelkép jelzi a karácsonyi ünnepek kezdetét. Ez régebben olyan nagy fadarab kellett, hogy legyen, amely a karácsonyestét követő napon is égett. Ma már egy gallyal helyettesítik. Öt óra tájban a harang megszólalása jelzi a szenteste (badnje veče) beköszöntét. A házigazda feladata ilyenkor a szalma bevitele, amiből a lakás minden helyiségébe tettek – jelezvén, hogy készen állnak Jézust a házukba fogadni. Ma már csak jelképesen, az asztal alá szórnak belőle.

 

A karácsony elengedhetetlen kelléke a kör alakú "nagy kalács" (veliki kola č). Közepébe az úgynevezett rózsa kerül tésztából, ami megsütve rózsa alakban szétnyílik. Ennek közepébe egy szétvágott diót, annak belsejébe piros szalaggal átszőtt bazsalikomot tesznek. A kalácsot kalász-, szőlővirág- vagy hordómintával díszítik, amelyek a bőséget szimbolizálják. A kalács rituális ételnek számít, és karácsony első napján vagy újévkor vágja fel a házigazda, miután háromszor megforgatta és meglocsolta borral. A vacsorát megelőzően egy kosárba búzát, árpát, kukoricát, diót, aprópénzt, piros almát tesznek és ráhelyezik a kalácsot, melléje pedig gyertyát állítanak. Mindez a jólét szimbóluma. A másik jellegzetes étel a česnica, amely többféleképpen készülhet, a szerencsét hozó aprópénz viszont nem maradhat ki belőle. Az ünnep során gyakran esznek főtt búzát darálva (koljivo), amit cukorral, dióval, fahéjjal, mazsolával, citrommal ízesítenek és főtt mandulával díszítenek. Karácsony első és második napján már nem böjtös ételt fogyasztanak, hanem pecsenyehúst (pečeno meso), amely lehet birka-, bárány- vagy kakassült, de a legtöbb háznál a malacsültet választják. A szerb házakban eredetileg nem szokás karácsonyfát állítani, de szokásosan így köszönnek: "Hristos se rodi!" (Krisztus megszületett), amelyre a válasz: "Vaistinu se rodi!" (Valóban megszületett).

Ez az üdvözlet egészen újévig megmarad. (Fotó: Pap Miklós)