A négy saját gyereket nevelő szakember, bevezetőjében kiemelte, hogy csak olyat mond, amit maga is sokszor kipróbált. Úgy látja, hogy a nevelési probléma a legtöbbször abból fakad, hogy a pedagógusok és a szülők nem azt teszik, amit helyesnek gondolnak. A többségében pedagógus hallgatóságnak azt is elmondta, hogy gyakran találkozik a szakmai "kiégéssel" előadásai, tanácsadásai során, de véleménye szerint azt nem a sok, hanem az értelmetlen munka okozza.

 

Vannak törvényszerűségek a gyereknevelésben, amelyekre bármikor támaszkodhatunk. Ezeknek a segítségével elérhetjük a célt és elégedettek lehetünk. Olyan életrevaló tudást adhatunk át a gyerekeknek, amellyel bármilyen helyzetbe is kerüljenek, jól fognak dönteni.

 

Az egyik ilyen törvényszerűség, hogy az érzelmeket nem lehet akaratlagosan előállítani és formálni. "Nem tudom magamnak megmondani, hogy aki itt és most belép, abba szerelmes leszek, de azt sem, hogy nem." Ugyanígy nem lehet szándékosan haragudni vagy kíváncsinak lenni. Márpedig a nevelés-tanítás nem lehet eredményes, ha nem támogatják az érzelmek. A szorongás például minden tanulási funkciót gátol, de ha a gyerek ráhangolódik a nevelőre, akár az "eget is kékre festi". Nem lehet előre jutni a nevelésben, ha nem foglalkozunk az érzelmekkel.

 

"Ha a tudatos tartalom 11 milliméter, akkor a tudatalatti ehhez képest 16 kilométer." Utóbbi tartalmazza érzéseink, ösztöneink legjavát. Hiába határozzuk el "a 11 milliméterben, hogy valami hogyan lesz, mert jöhet egy élethelyzet, amely érzelmileg megérint minket, és akkor elönt a 16 kilométer minden nem várt tartalmával együtt, és "borul a papírforma". "A 11 milliméterből nem lehet a 16 kilométert kézben tartani, de arra kell törekedni, hogy a 11 milliméternyi tudatos részünk megismerje a 16 kilométernyi ősit, amellyel azután összhangban tud működni."

 

Az idegrendszerben mindennek, a többi között a beszédnek, az anyagcserének is van központja, de az érzelmeknek nincs. Érzelmi hálónk van, aminek mindenhez köze van, mindennel jár érzelem, mindent behálóz – központtól központig. Ebből következik, hogy ha a háló bármely részére inger érkezik: zene, illat, tekintet, szép környezet, az "egész bemozdul". Az érzelmi háló tehát a gyereknevelésben nagyon fontos: ide kell bejutni. Ha ez nem sikerül, csak ismeretátadásról beszélhetünk.

 

Egy következő törvényszerűség, hogy ha sikerül változtatni az érzelmi hálón,  garantáltan és minőségileg megváltozik az egész. A gyerekek barátságát vagy a férfi-nő kapcsolatot sem erőltetni, sem tiltani nem lehet. Az agykutatási eredmények alapján az érzelmi háló életünk végéig képlékeny, tehát alakítható, leginkább természetesen az óvodás korban egészen a kora ifjúságig. 

 

A sorban a negyedik tény, amivel számolni kell, hogy döntéseink legalább hetven százalékát az érzelmi hálón hozzuk meg, ebben a női és a férfi agy egyforma. Nem krízishelyzetben még tudunk mérlegelni, de egyébként nem.

 

A szakember elmondta, hogy ameddig az IQ-nk, vagyis az intelligenciahányadosunk mérhető, és megvan a velünk született, mindenkire jellemző mennyiségi határa, addig az érzelmi intelligenciánk, az EQ "nevelhető", nincs felső határa sem: az élet, a tapasztalataink, az élményeink írják. Éppen ezért jól kell törődni az EQ-val! – hívta fel a figyelmet.

 

Az agy működését biológiai, idegi, fiziológiai felépítése és az egyén adottságai határozzák meg. Ez utóbbi, amit hozunk magunkkal, a "nagy egész" mindössze 20-30 százalékát teszi ki, de ebben minden, a lábméret és a hajszín is benne van. Jó hír tehát, hogy ezáltal semmi nincs kőbe vésve, nem automatikus: az érvényesülés iránya még változhat. Számtalan tapasztalat is mutatja, hogy alacsonyabb képességű gyerekek és akár felnőttek is gyakran felülmúlnak magasabb képességűeket. A híres feltalálót, Edisont egykori tanítója képezhetetlennek tartotta és eltanácsolta az iskolától. Edison édesanyja otthon folytatta a kisfiú oktatását és azt mondta neki, azért, mert "olyan ügyes". Edisonnak még ma is majdnem ezer találmányát használjuk. Volt olyan időszak, amikor négynaponta adott be új találmányt a "képezhetetlen feltaláló", de hol van a tanító?

Saját példaként pedig két ikerfiát említette meg az előadó. Annak ellenére, hogy csecsemőkorukban is különböztek, "az egyik ordított, a másik dünnyögött", mindkettő megtanítható volt arra, ami nem a saját, hozott adottsága. Tehát ebből is látszik, hogy még "a negatív tulajdonságok" sem érvényesülnek automatikusan, kormányozhatóak más-más irányba.

 

Uzsalyné dr. Pécsi Rita felhívta a figyelmet készségeinkre, az agyunk körül elhelyezkedő óriás csírarendszerre. Készségeink négy csoportba sorolhatók. A kognitív, vagyis az értelem készségei még felnőtt korban is csak mintegy húsz százalékát teszik a készségeink összességének. A szakember az IQ kizárólagos fókusza helyett – amely sajnos jellemző a mai magyar iskolarendszerre is – az EQ-val való törődést és fejlesztést javasolja. Ne csak azt kérdezzük meg az iskolából hazaérkező gyerektől, hogy milyen napja volt az IQ-jának, milyen jegyet hozott, és ne is "IQ-ból, IQ-ért jutalmazzuk"! Az iskolai osztályzatokból nem derül ki, hogyan viseli majd az élet viszontagságait! – állítja a professzor. Hangsúlyozta, hogy ha nem jut elég idő az EQ-ra, nem tud fejlődni.

Megemlített egy kutatást is, amelyet háromszor ismételtek meg és mindig ugyanarra az eredményre jutottak: a "kifényezett" IQ-val rendelkező tanulóknak mindössze egynegyede érvényesült a szakmájában a középiskola befejezése után 10 évvel.

 

Az affektív készségek, vagyis "a konkrét érzelmeket átélni tudni" területe ugyan nem az egész érzelmi intelligencia, de nagyobb helyet foglal el, mint a kognitív készségek. Az előadó szomorú tapasztalatáról számolt be, hogy "a családokban sajnos ügyintézés folyik", az otthoni hancúrozások, átélések helyett. Egy felmérést is említett, amelyből kiderült, hogy a mai óvodások szignifikánsan kevesebb érzelmet ismernek, mint tizenöt évvel ezelőtt. Ezért hangsúlyosan fontos a sok közös élmény, a mesék olvasása, amelyek hallgatása közben fontos dolgokat élhet át a gyerek. A szakember tanácsolja, hogy a meséket ne megbeszéljük, hogy "mit érzett a holló, amikor a róka elvette a sajtot, hanem hagyjuk, hogy átélje a gyerek!"  Ezeket az élményeket élje át minél többször! A probléma csak akkor van megoldva, ha a sárkány mind a hét fejét levágod. Erről szól az élet is: nyelvvizsga, dohányzásról leszokás, fogyókúra, külföldön van a férjem. Mit tanulhatunk belőle? "Azt, hogy kitartani jó! És az élményekért nem kell Dubajba menni nyaralni, csak át kell élni mindent!"

 

A konatív, vagyis a mozgató erejű készségek – mint például a nyitottság, a kíváncsiság, a motiváció és a kötődés – gyakorlása is csak "élményalapon" lehetséges, amikor megtapasztalhatjuk, hogy együtt lenni, együtt enni, együtt énekelni jó, egymáshoz kapcsolódni és kíváncsinak lenni jó. "A köbdeciliter egy hétévesnek nagyjából annyira fontos, mint a tutáliber-máliber, csak annak legalább van dallama." Ha csak ilyen információhoz jut, kíváncsisága alább hagyhat.

 

Az utolsó és óriási halmaz a szociális készségeké, amelyek hatással vannak mindenre. Jó hír, hogy a szociális készség is fejleszthető. Az előadó nem találja helyesnek azt a hozzáállást, hogy "ilyen típusú" a gyerek, hiszen például később felnőttkorban (a példa szerint egy anyának) típusától függetlenül biztos, hogy szüksége lesz szinte valamennyi csúcsvezetői készségekre egy átlagos, reggeli készülődés közben. Mint például önuralomra, motiválásra, időbeosztásra, önkritikára, kudarctűrésre, újrakezdésre, új motivációra, meggyőzéstechnikára, konfliktuskezelésre, időtartásra, rugalmas problémamegoldásra, feladatdelegálásra és a céltartásra. "Öt perc múlva mindenki legyen felszerszámozva az ajtó előtt! Nem szólhatunk a szomszédasszonynak, aki köztudottan jó vezető típus, hogy jöjjön át és csinálja meg helyettünk!"