1934. szeptember 18-án született Pusztaszabolcson. Édesapja az ottani iskola igazgatója volt, a család korán elvesztette őt. Anikó biológia-rajzszakos tanárként diplomázott. Sztálinvárosban (ma Dunaújváros), Kulcson, majd Iváncsán tanított. 1974-ben költözött Százhalombattára férjével, aki földrajzszakos tanár volt.

A házaspárnak három gyermeke született. Péter jelenleg a MOL CH szállítási szakmérnöke, Anita a SZISZKI rajz-német-matematikatanára, Kata óvónő, népdalénekes, a Villő Énekegyüttes tagja és a Kotkoda népdalkör vezetője  A család november 11-én ünnepelte a szülők hatvanadik házassági évfordulóját.   

Dobák Józsefné Ani néni a biológia és rajz mellett éneket is tanított a korábbi 2-es számú, (ma Eötvös) iskolában. Ambiciózus pedagógusként versenyekre, pályázatokra készítette fel diákjait. 

Egy Liszt Ferenc sétányon található pincében indította el az iskolások részére alapított Paletta szakkört, mivel akkoriban még nem volt művelődési ház a városban. A tehetséggondozó foglalkozásokat harmincegy évig vezette. A Palettások kifestették a szürke panelépületek falát, majd a litvániai Kaunasba is meghívást kaptak egy hasonló feladatra. Ani néni az akkori NDK-ban is ápolt szakmai-művészeti kapcsolatokat, egyebek mellett részt vett egy ottani nemzetközi rajzpályázat zsűrizésében.

Tizennyolc évig énekelt a Liszt Ferenc Vegyeskarban. 1995-ben alapította és élete végéig vezette a Városi Népdalkört, amellyel rendszeresen felléptek a városi rendezvényeken, kóruskapcsolatokat ápoltak más dalkörökkel, kistérségi népdalkörös találkozókat szerveztek és többször szerepeltek külföldön is. Tevékenységüket 2007-ben Kultúráért Százhalombatta Díjjal tüntette ki a képviselő-testület.

Dobákné Ani néni életpályája, kultúraőrző és -gazdagító, nevelő és közösségépítő munkája elismeréseként Pro Urbe Százhalombatta Díjat vett át Vezér Mihály polgármestertől 2016. október 23-án. A díjátadáskor köszönetét fejezte ki családjának és mindenkinek, aki támogatta a tevékenységét. Azt mondta: mivel a munkája mindig a hobbija is volt, egész életében szabadnak érezte magát. Egy regös ének utolsó sorával fejezte be köszönetnyilvánítását: "Regélök, míg élek."

November 18-án még Baracskán lépett fel a Nyugdíjas Népdalkörrel. Bár ismert volt krónikus szívbetegsége, családját is váratlanul érte a halála. Látszólag kiapadhatatlan életenergiája valószínűleg az emberek, a társaság, a közösség, a kultúra szeretetéből táplálkozott. Szívesen megélte és kimutatta érzéseit, amire a zenében és a képzőművészetben is lehetőséget talált. Sosem rejtette véka alá véleményét, nem szépítette a valóságot, sokan kedvelték olykor fanyar humorát.

Sokan szerettük, tiszteltük és sokat tanultunk tőle.