Elöljáróban néhány gondolat a helyi vallási élet, illetve a református közösség történetéről Balla Károly, Harangoznak, Istenem segíts című könyve alapján.

A mai Százhalombatta területén valamikor két falu, Százhalom - a mai Óváros és a mai Dunafüred egy részén elterülő Báté volt található, aminek neve később Battára változott. Százhalom településen a római katolikusok mellett, több mint 300 éve élnek görög-keleti ortodox szerbek. A Százhalombatta nevet 1903-ban kapta a település. A lakosság jelentős része napjainkban a két ősi település között felépült újvárosban él. Az etnikai és vallási összetétel alapján mindhárom településrészen (Óváros, Dunafüred, Újtelep-urbárium) meghatározó a katolikusok számaránya. Reformátusok nagyobb számban az újvárosi részen élnek. A város lakossága, azon belül a reformátusok száma a két helyi nagyvállalat építése, bővítése idején megnövekedett, majd elsősorban az erdélyi és partiumi területekről költöztek Battára reformátusok az 1980-as évek közepétől. A szervezett hitgyakorláshoz hiányzott a templom és az egyházközségi jogi forma. A csekély számú reformátusok és a beköltözők gyarapodó száma azonban lassan előrevetítette a helyi egyházközség létrehozásának lehetőségét. Sem katolikus, sem református templom nem volt a város újtelepi részén, a katolikusok az óvárosba jártak misére, ami nem lehetett megoldás hosszú távon. A reformátusok eleinte családi házaknál, majd a művelődési házban tartottak nagyobb létszámú alkalmakat. Az Északpesti Egyházmegye Sárosi Gábor lelkészt bízta meg az állandó gyülekezet megszervezésével 1991 nyarán, a tagokban érlelődött a remény, hogy templomot építhetnek. Ennek jogi feltétele azonban az önálló egyházközség megalakulása volt, amely missziós minősítéssel létre is jött 1992 december 1-jén. Az egyházközség és 34 gyülekezeti tag még ebben a hónapban létrehozta az építést bonyolító Kós Károly Alapítványt, elnöke Ifj. Berzétei László lett. Később az azonos névvel újjáalakult szervezet elnökévé Balla Károly gyülekezeti tagot, önkormányzati képviselőt választották meg. Az önkormányzat biztosította a telket, és több vállalattal együtt jelentős anyagi támogatást is nyújtott. A templomot 1999. október 9-én szentelték fel.

Bálint Ilona Kecskeméten született, gyermekéveit Ágosegyházán, majd Iváncsán töltötte. Isten igéje korán megérintette, miután édesapja, Bálint Zoltán református lelkészként szolgált. Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron végezte, majd könyvelői képesítést szerzett. Férjével 1965-ben költözött Százhalombattára, amikor már javában folyt az ipar- és városfejlesztés. Gyorsan betagozódott az egyik házi gyülekezeti csoportba, illetve később is aktívan részt vett az egyházközség életében, amelynek presbitériumát vezette gondnokként 1996 és 2000 között. Erre az időszakra esik a templomépítés, amit lelkesen támogatott. Balla Károllyal és Hegyi József kuratóriumi taggal részese volt az alapkő, illetve az ahhoz tartozó okmány elhelyezésének 1998. március 29-én. Szívesen emlékszik vissza a templom felszentelésére, különösen Hegedűs Lóránt püspök igehirdetésére, amely Jézus feltámadását, ezen evangélium továbbadását hangsúlyozta. Az ünnepségen beszédet mondott többek között Boross Péter egykori miniszterelnök, Finta József, a templom tervezője és Fekete György belsőépítész.

Ilona sokat munkálkodott a gyülekezet építésén. Többedmagával két éven keresztül járta a várost, hogy összeírják a reformátusokat. Mai napig meglévő nyilvántartásában mintegy 850-en szerepelnek. Sok nehézségen ment keresztül, amelyek elviseléséhez hite adott erőt. Reményt és megnyugvást jelentett számára, hogy szülei hosszas betegeskedés után, földöntúli békességgel tértek megváltó Jézusukhoz, tudva, hogy színről színre láthatják Őt. Kitartóan imádkozik gyermekiért, öt unokájáért és januárban születendő dédunokájáért. Ilona mindennapi lelki kenyere a Biblia, Isten igéje, és az előtte való elcsendesedés. Pál apostol szavaival vallja, hogy "az igaz ember pedig hitből él". Bizonyos abban, hogy Jézus feltámadt a halálból, Isten él és uralkodik, az Ő gyermeke marad mind életében, mind halálában.