Rátosi Ernő 1931-ben született egy kis faluban Zalagyömörőn, szülei földműveléssel foglalkoztak. Legfontosabb példaképe édesapja, aki hosszú évekig volt választott bíró. Karrierje egykor a falujából indult el, eminens diák volt a gimnáziumban. A Veszprémi Egyetemen1960-ban vegyészmérnöki diplomát szerzett kiváló eredménnyel.

Fényes szakmai pályát futott be, azt vallotta, hogy szerencsés csillagzat alatt született. Vallásos családból származott, erős hite segítette egész életét, munkáját. Fiatal szakemberként került a Csepeli Finomítóhoz, ahol két évig dolgozott három műszakban, majd nappalos mérnök lett. 1963-ban Péceli Béla opponense hívta Százhalombattára, ahol a Dunai Kőolajipari Vállalat beruházásának I. ütemében három üzem tervezését végezte. Dolgozott a Nehézipari Minisztériumban, majd a tragikus körülmények között meghalt Hága László helyére, aki a DKV korábbi főtechnológus volt dr. Simon Pál, az akkori vezérigazgató visszahívta főtechnológusnak. 1973-ban a DKV-ban főmérnök, 1975-ben igazgató lett, majd 1980-ban vezérigazgatói címet kapott.

Főtechnológusként húsz üzem megnyitásában vett részt Százhalombattán, majd vezérigazgatóként irányította a katalitikus krakk (FCC) 1984-es beruházását, amit egyik legnagyobb szakmai teljesítményének tartott. Magyarországon elsőként épült ilyen üzem, amely akkor világszínvonalúnak számított. A beruházásnak köszönhetően megnövekedett a finomító tevékenységének gazdaságossága, és javult az előállított termékek minősége is. A város együtt épült a finomítóval, amelyben mint városépítőnek nagy szerepe volt. Fontos volt számára a jó kapcsolat a város vezetőivel. Ennek az időszaknak köszönhető, hogy Százhalombatta óvodát és uszodát kapott.

Családjával Budapesten élt, ahonnan nap, mint nap kijárt Százhalombattára 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig. Nyugdíjasként tagja lett a MOL igazgatóságának, 2004-ig segítette tanácsadóként a Termékelőállítás és Kereskedelmi Divízió munkáját. 2007-ben a MOL Életpálya elismeréssel tüntette ki. Rátosi Ernő a város legnagyobb vállalatának vezetőjeként minden segítséget megadott Százhalombatta épüléséhez, fejlődéséhez, amit 1999-ben a legnagyobb kitüntetéssel, a díszpolgári címmel ismert el az önkormányzat.
A Százhalombattán töltött időszakra mindig élete legszebb éveiként emlékezett vissza. Ha tehette és egészsége engedte, évente meglátogatta a finomítót, hogy találkozzon egykori kollégáival, barátaival. Az utóbbi időben már visszavonultan élt, halála nagy veszteség mindannyiunk számára. Egész életében a szerénység és az alázat volt rá jellemző, kivívta a szakma és munkatársai megbecsülését. Hite, kiváló szakmai tudása segítette elérni a hazai és nemzetközi sikereket. Emléke itt marad velünk és mindaz, amit az olajiparért és Százhalombattáért tett. Egy igazi városépítő ment el, akitől búcsúzunk.

Nyugodjon békében!
Mély együttérzéssel osztozunk a család gyászában.

 

Vezér Mihály polgármester