Bár a cirkusz világába a legtöbben beleszületnek, a 24 éves fiatalember kívülről érkezett. Igaz, anyai nagyanyját 14 éves korában el akarta vinni artistának egy vándorcirkusz, a dédnagypapa azonban nem engedte. Ákos sosem álmodozott a cirkuszról, a barátnője azonban annál inkább. Az élet mégis úgy hozta, hogy a fiatalember segíthet megvalósítani barátnője álmát, de kezdjük az elején!

Ákos 11 évesen kezdett dobolni, először az édesapja – Molnár Attila, a Magazin egyik alapító tagja -, később az Ossián, majd az Edda dobosa tanította őt. Amint megismerkedett a hangszerrel, eldöntötte, hogy abból fog élni, és rendszerint az iskolapadot is csak dobszerkóként használta. (Lásd fent!)

Amikor az apukája kilépett a Magazinból, ő ült a helyére, ott játszott 2011-től 14-ig, de zenélt Magyarország első heavy metal bandájával, a ’70-esek második felében alakult Stress-szel, valamint  Amerika legnevesebb Queen tribute formációjával, a Celebrating Queennel is. Az ő álma a mai napig, hogy legyen egy nagy zenekara, de egyelőre nem találta meg hozzá a csapatot. A könnyűzene pedig nehéz szakma, egyszer fent, egyszer lent - zsetonilag.

Emiatt aztán az akkor 21 éves Ákos nem sokat hezitált, amikor meglátta az interneten egy hazai közvetítő hirdetését, hogy dobost keresnek a leghíresebb svájci cirkuszba. Elküldött egy felvételt, amely alapján felvételt nyert. A cirkusz ugyanis úgy fix, hogy közben nincs megállás, ha pedig egyszer bekerültél – onnantól már hívnak is.

Az elmúlt három évben - a svájci mellett - egy német és két magyar cirkusszal turnézott. Májusban a battaiak is láthatták-hallhatták a Mr. Gerald Showban. Viszi a kalandvágy, ő pedig a barátnőjét viszi, aki közben artistának készül, függönyös légtornát és rúdtáncot tanul.

A cirkuszművészek élete januárban rendszerint pihenéssel, februárban készülődéssel telik, márciusban pedig elkezdődik a nyolc-tízhónapos turné, és durván pörögnek a napok. Azaz, a nyugati cirkuszokban "durvábban", mivel azokban minden feladatra jut ember és szakértelem. Vannak sofőrök, építőmunkások, karbantartók, technikusok, és így tovább, míg Magyarországon ez úgy néz ki, hogy van a "család".

Az egyszerűség kedvéért vegyünk most egy német cirkuszt és tegyük fel, hogy hétfőn megérkezik egy új városba, vagyis placcra! Kedden két előadást tartanak, szerdán két előadást tartanak és bontanak, csütörtökön pedig elkezdődik az egész 180 kilométerrel messzebb.

Ákos sokszor nem tudja, hol járnak éppen és hányadikát mutat a naptár, de azzal mindig tisztában van, hogy mikor kell beszállnia az építésbe és mikor kell gondosan elpakolnia, valamint rögzítenie a lakókocsiban a cuccát az indulás miatt.     

Bár a showbiznisz olykor mindenkitől megfeszített munkát követel, a művészek meglehetősen bohéman élnek. Az esti előadásokat reggelig tartó bulik követik, ha pedig csak pénztárnyitás előtt fél órával sikerül felkelni, bőven belefér.

Jó-jó – jegyezheti meg a szolid polgári élet valamely tipikus képviselője -, de két végéről égetitek a gyertyát, ami azután korai elhasználódáshoz vezet. Ákosnak viszont hatvankét éves, remek formában dolgozó erőművész ismerőse is akad, és úgy véli, akinek kételye marad, tekintse meg a Rolling Stones vagy a Metallica valamelyik koncertjét – élőben. Neki tériszonya van, és szokott izgulni a háló nélkül fellépő légtornászok miatt, de ezt azért még nem nevezné munkahelyi stressznek. A napi kétszer két óra dologidőt az első perctől az utolsóig élvezi – a bulikat meg még jobban!

Bár Ákos egyformán viszonyul minden emberhez, a cirkuszon belüli hierarchiát azért tapasztalja. A munkások, állatgondozók, technikusok, zenészek piramisának tetején az artisták tündökölnek, aki pedig veszélyt is vállal, vagy saját állattal, állatokkal dolgozik, extra gázsit kap.

Ákos számára a Cirque du Soleil jelenti a szakmai piramis csúcsát, a világ legprofibb show-jában szeretne dobolni. Az előadások során egyébként jellemzően ő az egyetlen zenész, a legfontosabb szerepe, hogy effektelje a kunsztokat, vagyis irányítsa a nézők figyelmét és művészi összhangban emelje ki a fellépők mutatványait.  

A cirkusz nagyon zárt világ. Ákos és barátnője rengeteg cirkuszos ismerőst, barátot talált az elmúlt három év alatt, akikkel a világ távoli részein is kapcsolatot tartanak. Korábbi barátságaik, ismeretségeik azonban mintha befagytak volna. Mennyire jellemző, hogy egy állatidomár feleségül vegyen egy bolti eladót vagy egy fogorvost? – kérdezem tőle. Nem nagyon – válaszolja mosolyogva. És ha már itt tartunk, meglepő lehet, de a cirkusz világában összetartóbbak a párok, ritka a félrelépés vagy a válás. Talán az egymásrautaltság, talán a folyamatos adrenalinutánpótlás az oka. Ha akadnak is a társulaton belül villongások, és néha elszabadulnak az indulatok, a veszekedést mindig békülés követi, hiszen adott helyzetben csak vállt a vállnak vetve mehet tovább a show. "Olyanná válunk, mint a katonák a háborúban. Ez egy testvéri kötelék."

Mitől varázslatos a cirkusz? "Másért a gyereknek és másért a felnőttnek. Persze, hogy vannak trükkök, és sok mindent meg lehet tanulni, de született adottságok nélkül soha nem lesz valakiből cirkuszművész. Ismerek olyan artistát, aki megtartja a saját testét a fogaival. Ilyesmire gondolok."