-  A reformáció kezdetét 1517. október 31-hez kötik, amikor Luther Márton Németországban kiszegezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Milyen előzmények vezettek el idáig?
- Valóban ez cselekedet terjesztette el robbanásszerűen azt az új látásmódot, amely már évszázadokkal korábban érett a katolikus egyházban. A megújítás szándéka vezette a ferenceseket és más szerzetesek a XI. századtól, később Vald Pétert Franciaországban, John Wycliffet Angliában, majd tanítványát, Husz Jánost Csehországban. Törekvéseik mind arra irányultak, hogy megkeressék a bibliai hit alapját, Isten igéjét, amelytől elhajolt az egyház.

-  Miért vált ez ennyire fontos kérdéssé?
- A mai korral ellentétben, amikor Luther fellépett, az emberek vallásosak voltak, és rendkívüli módon foglalkoztatta őket a saját üdvösségük, amely ma sokad rendű kérdés Európában. Mivel hittek Istenben, tudták, hogy számot kell adniuk az életükről. Ezért lehetett - ma talán érthetetlenül - hatékony Luther fellépése.

-  Ki volt ő, és hogyan jutott el a megújító tételekhez?
- Németországban, Eislebenben született. Katolikus pap lett, miután egy vihart túlélve még egyetemistaként megfogadta, hogy belép az Ágostonrendi szerzetesekhez. Bányavállalkozó apja jogászi pályára szánta, ám amikor ez meghiúsult, kitagadta. Szerzetesként rendkívül szigorú volt magával szemben, önsanyargatással kereste Isten bocsánatát, a vele való békességet, amelyet sokáig nem talált meg. Kortársaihoz hasonlóan félelmetes, ítélő, a bűnöket számon kérő istenkép élt benne, de a kegyelmes Istent kereste. Staupitz, a rendfőnöke szellemi képességeit felismerve további teológiai tanulmányokra ösztönözte. Luther a wittenbergi egyetem bibliatudomány tanszékén doktorált, majd Staupitz utódjaként a tanszék vezetője lett. Pál apostol leveleit tanulmányozva döbbent rá az akkori bűnrendezési gyakorlat téves mivoltára, miszerint a bocsánat és az üdvösség kiérdemelhető jó cselekedetekkel, illetve az egyház által árusított bűnbocsátó cédulák vásárlásával. Mivel ez más papokat is nyugtalanított, a reformáció központi kérdésévé vált, ami felszínre hozta a többi tévtanítást is. A reformáció tehát nem népi, hanem papi mozgalom volt. Luther számára hihetetlen örömöt jelentett, hogy megtalálta az evangéliumban a kegyelmes Istent: "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék"- írja Pál, az efezusi levélben.

-  Luther csak a katolikus egyházon belül akart változást, mozgalma hatására később mégis létrejöttek a protestáns egyházak.
- Valóban esze ágában nem volt új felekezetet vagy vallást létrehozni. Szeretett katolikus egyházát akarta megtisztítani az évszázadok során rárakódott tévtanításoktól. Tételei és tanulmányai nagyon gyorsan, négy hét alatt elterjedtek a keresztény világban a nyomtatásnak, a főurak egymás közötti levelezésének és a kereskedők közvetítésének köszönhetően. Bibliaellenesnek ítélte a többi között a szentek és Mária tiszteletét, akik közben járnak ember és Isten között, mivel erre csak Jézus hivatott. Nem értett egyet azzal sem, hogy a mise során a pap áldása nyomán válik Krisztus testévé, örökös szentséggé az áldozó ostya, mert szerinte ez pusztán az utolsó vacsora ígéretéből következik, ezért nincs szükség kézrátételre, és csak a szertartások idejére korlátozódik a jegy átlényegülése. Nagyon határozottan kiállt a család mellett. Természetellenesnek tartotta a cölibátust, de a rendekben tapasztalt vallási felsőbbrendűséget és nőellenességet is. Megtámadta a pápaság intézményét, mivel arra jutott, hogy a pápa nem lehet Isten földi helytartója. Ennek eredményeként kiátkozták az egyházból 1520-ban, majd birodalmi átok alá helyezték a wormsi gyűlésen egy évvel később, amely akkoriban egyet jelentett azzal, hogy bárki büntetlenül elfoghatta és megölhette. Támogatóra talált Bölcs Frigyes, a legtekintélyesebb szász választófejedelem személyében, aki Róma követelése ellenére sem volt hajlandó kiadni, sőt, "elraboltatta" és Wartburg várába menekítette. Az elmélyült ellentét hatására hozta létre az evangélikus felekezetet, mint új, protestáns egyházat. A névválasztás alapja az evangélium, vagyis az örömhír, amit minden keresztény köteles hirdetni. A másik nagy protestáns ágat a svájci Kálvin János hitvallásán alapuló reformátusok képviselik, emellett több kisebb felekezet is alakult, mint például a presbiteriánusok. A reformáció fontos célkitűzése volt, hogy a nép nyelvére lefordítsák a bibliát. Luther Wartburgban fordította németre az Újszövetséget, később pedig az Ószövetséget, többek között Philipp Melanchthon teológussal együtt. A katolikus egyház azután megindította az ellenreformációt. Luther mindig tiltakozott a fegyveres fellépés ellen. Nagyon keményen megintette a német lovagokat, fejedelmeket, hangsúlyozva, hogy senkinek sincs joga ilyen áron megvédeni a hitét. A török általi, mohamedán invázióval kapcsolatban más véleményen volt, de azt egyébként a papok elleni istenítéletnek tartotta.

-  Hogyan terjedt el a mozgalom Magyarországon?
 - A hazai reformátorok szinte mindegyike – így Dévai Bíró Mátyás vagy Szilveszter János - Wittenbergben tanult. Bár nem tanult a német egyetemen, 120 protestáns egyházat alapított Sztárai Mihály. Kiemelendő Ozorai Imre, Stöckel Lénárd, Méliusz Juhász Péter, Heltai Gáspár és Károli Gáspár szerepe. Az ország lakosságának 93 százaléka már az 1570-es évekre protestáns lett, amiben az elnyomó katolikus egyház elleni fokozódó lázadás játszotta a legnagyobb szerepet. Nagyrészt a református hitet vették fel, mert a magyarság elsősorban politikai okok miatt németellenes volt, és ezért előnyben részesítették a nem német kálvini irányzatot.

 -  Hogyan lehet összefoglalni a reformáció üzenetét?
- A Jézus-korabeli farizeusok és a középkori egyház képviselői a saját cselekedeteikben bíztak és azt gondolták, hogy "ki lehet fizetni Istent", miközben ő azt mondta, hogy Ő fizet, fia áldozata által. Ez óriási különbség! A kereszt függőleges része Isten törvényének az ítéletét ábrázolja, a vízszintes pedig a kegyelmet, vagyis, hogy magára vette a bűneink büntetését. Aki ezt az ingyen kegyelmet hit által elfogadja, az üdvözül. A kereszténység nem vallás, hanem az élő Isten követése, személyes kapcsolat.