Az alsó tagozatból idén is teljes osztályokat vittek tanítóink, a kicsik az életkoruknál fogva még lelkesebben olvasnak. A felső tagozaton viszont ebben a tanévben is ragaszkodtunk ahhoz, hogy valóban csak azok jöjjenek velünk, akik olvasni akarnak, és így viselkedésükkel nem fogják megzavarni "A Csöndet", amely ilyenkor lepelként borítja be a teret.  A gyerekeket annyira magával ragadja máskor a varázslat, hogy mi, pedagógusok is nyugodtan belemerülhetünk könyveinkbe. A könyvekbe, amelyek pár hete szomorúan porosodnak éjjeliszekrényeinken, hiszen a tanév végi adminisztráció, a végeláthatatlan dolgozatjavítások miatt nincs időnk őket a kezünkbe venni.

A korábbi években sosem láttunk arra példát ezen a rendezvényen, hogy a pedagógusok kezében ne lett volna könyv, hogy a csoportjaik ne tudtak volna megfelelően viselkedni.
Sajnos az idén csalódnunk kellett. A most is fegyelmezett iskolák pedagógusai és diákjai mellett voltak olyan tanárok is, akik a 10 perces néma csöndet egyáltalán nem olvasással, hanem hangos beszélgetéssel töltötték, és így arra sem figyeltek, hogy a hozzájuk tartozó diákokat csöndre intsék, és olvasásra biztassák.

Mélységesen felháborított a viselkedésük. Ez a rendezvény nem kötelező senki számára. A könyvtáros kolléganők minden intézménynek elküldik a meghívót, és valóban nem teszik hozzá, hogy csak az jöjjön, aki olvasni szeretne. De azt gondoltam, és feltételezhetően ők is azt gondolják, hogy ez egyértelmű.

Szeretném megkérni az érintett pedagógusokat, hogy ne rontsák el az ünnepünket.
Legközelebb csak akkor jöjjenek ki a térre, ha könyvet is hoztak otthonról magukkal, és csak olyan diákokat hozzanak, akik szintén készek a 10 percet csöndben, fegyelmezetten, olvasással tölteni.

Köszönöm minden olvasó gyermek és felnőtt nevében.

Kovács Anikó