A plébános a hálaadó szentmisén azokról is megemlékezett, akik már nem lehetnek jelen. Külön kiemelte Sefcsik Gergelyt, a cserkészcsapat alapítóját. A cserkészet olyan életforma, amely során közösségben éljük meg a szeretet – mondta. A különféle próbák modellezik a felnőtt élet kihívásait, ezért a cserkészet életre szóló támasz, biztos pont, világítótorony. Akik részt vesznek benne, nem maguknak élnek, hanem megértik az élet ajándékát, amely egyben kötelességgel jár. Aki megosztja másokkal Isten örömét, annak sokkal gazdagabb lesz az élete.

A családias és örömteli szertartáson a cserkészek mellett a Noé Zenekar is közreműködött. A mise után Mikulásik Gábor cserkészparancsnok üdvözölte a megjelenteket, kiemelten a több száz kilométeres utazást vállaló brzeskoi és szovátai cserkészeket. Mint mondta, nem volt könnyű az első néhány év, mivel a környéken nem rendelkezett hagyományokkal az egykor az egész hazai ifjúságot átfogó cserkészmozgalom. "Nem volt elég az egyenruhából?" – kérdezték sokan, de az idő bebizonyította, hogy a "természet törvényei nem változnak." Sefcsik Gergely életcéljává tette, hogy minél több gyereknek mutassa meg az utat, amely testileg, mentálisan és lelkileg felkészíti a felnőtt életre. Ma óriási változás zajlik az ifjúság fejében, nagyon mások lettek a kapcsolatok, és a kapaszkodó nélkül maradók gyakran menekülnek pótcselekvésekbe. Csöndre van szükség ahhoz, hogy megszólalhasson a lelkiismeret hangja, ezt a "csöndet" is kínálják a táborok, amelyek a cserkészet egyik legnagyobb értékét "családi ezüstjét" képviselik. Bár a cserkészek nem vezették be a minőségirányítást és nem írtak statisztikákat az elért sikerekről, mindennél többet mond, hogy valamennyien testvérüknek tekintik egymást, és mostanra több mint százfős családot alkotnak a városban. Szent László élete arra tanít, hogy a vezetés elsősorban példaadás. A cserkészet úgy járja át a családokat és a kisközösségeket, akár a só az ételt: megpuhítja, ízesíti, tartósítja – fogalmazott a csapatvezető.

A visszatekintés után okleveleket adtak néhány olyan személynek, akik fontos szerepet játszottak a csapat létrejöttében és megmaradásában.  Személyesen vette át a cserkészek által aláírt emléklapot Harangozó Lilla, aki annak idején gyerekkönyvtárosként támogatta a csapat megalakulását és kezdeti lépéseit, valamint Magyar János, az első kuratórium tagja.

A jubileumi megemlékezés a Szent László szobor melletti közös fényképezkedéssel folytatódott, majd a cserkészotthonba vonult a népes társaság, ahol kiállítást nyitottak meg az elmúlt huszonöt év emlékeiből.