Rohan az idő
2017-05-08 - Érzelem- és gondolatgazdag együttléttel ünnepelték a Százhalombattai 1-es Számú Általános Iskola fennállásának ötvenedik évfordulóját pedagógusok, diákok, szülők és társintézmények május 5-én.
A rendezvényen megjelentek az önkormányzat vezetői, egykori és jelenlegi igazgatók, tanítók, tanárok, tanítványok. Köszöntőt mondott Sárközi Márta tankerületigazgató és Vezér Mihály polgármester. Utóbbi kiemelte, hogy az intézmény számos kiváló személyiséget adott a városnak és az országnak, akikre büszkék lehetünk. Amikor a rendszerváltás után az iskolák névadót választottak, az 1-es volt az egyetlen, amely megőrizte eredeti elnevezését. Az nemcsak azt jelenti, hogy a modern kori Százhalombatta első iskolájáról van szó, hanem az itt dolgozók hitvallását is kifejezi: mindig az első helyen állni, és mindig a gyerekek az elsők!

Őszinte, megható és vicces volt a diákok, véndiák-szülők és pedagógusok ünnepi műsora, amelyben a címben idézett Koncz Zsuzsa dal, a klasszikus és kortárs versek mellett sok-sok eredeti gondolat is megszólalt. Kiderült például, hogy az elmúlt ötven évben hat igazgató és több mint száz pedagógus dolgozott az "Egyesben", amelyben például az jó, hogy "a neve nem a jegyeink átlagát tükrözi." A felhőtlen diákévek hangulata mellett jutott egy-egy csendesebb pillanat azok emlékének is, akik már nem lehetnek jelen.

Az ovációval és tapssal többször megszakított műsor után jubileumi okleveleket adott át Hegedűs Roland igazgató. Többen kaptak nevelőtestület örökös tagja, illetve gyémántokleveles donátor elismerést, és örökös, címzetes vezető lett Beutl Jenőné, Zentai Gáborné, Maitzné Mihály Ida, valamint posztumusz Arndt Margit, Csiba Györgyné, Pável Nándor és Táncos István.

A jubileumi program az aula falának kibontásával és a mögötte található időkapszula felnyitásával folytatódott – valóságos időutazásként, leírhatatlan hangulatban. Hegedűs Roland igazgató felelevenítette az intézmény történetét és köszönetet mondott mindazoknak, akik "beírták a gyerekek lelkébe a nevüket", majd kiemelte a vastag porréteg alatt szunnyadó dobozt. Rajnaplók, őrsi zászlók, fotók, névsorok, úttörőnyakkendők és igazolványok, diákrajzok és fogalmazások kerültek elő belőle, majd, kiderült, hogy az 1969-ben befalazott üreg egy további ládát is rejteget.

Az újabb "kincseket" karácsonyi hangulatban vették sorra a szemmel láthatóan visszafiatalodó nyugdíjas pedagógusok és véndiákok. Egy 1969 márciusában készült beszámolóból például kiderült, hogy az iskola tanulói létszáma 585, nevelői létszáma 31, tanulói átlaga 3,2, magatartási átlaga 4,1 volt, és a diákok az első félévben összesen 1 800 óra társadalmi munkát végeztek a "község szépítése" érdekében. Előkerült egy fogalmazás is, amelynek a szerzője is jelen volt. A dolgozat címe: "50 év múlva Százhalombatta – 2019.". Az első mondata így hangzott: "Itt állok a régi erőmű igazgatósági épülete előtt."

A tanév végén újból lezárják az időkapszulákat rejtő falüreget. Az 1-es mai diákjai és pedagógusai digitális adathordozón üzennek a jövőbe. Ha ötven év múlva előkerül a pendrive, bizonyára meghatottan mosolyog majd mindenki.