A fényképezés alapvetően "technikai sport", mivel a technikával dolgozunk. Az alkotás vágya mindig élt az emberben, de a digitális fényképezés elterjedésével soha nem látott mértékben egyszerűsödött az alkotás.  Régen negatívra fotóztunk, ma különböző méretű képérzékelőkkel, memóriakártyákon rögzítjük a képeket.  A régi kisfilmes negatív (voltak és vannak jóval nagyobbak is) képkocka mérete 24x36mm, ezt a szaknyelv Full frame-nek hívja. Durva fordításban teljes keretet jelent, de inkább mondjuk teljes képkockának. Ennél nagyobb képérzékelők is vannak, de azokat házi felhasználásra nem is említjük, mert horribilis az áruk, és otthoni használatra felesleges lenne ilyenre költeni. A Full frame-es képérzékelő sem az a kategória, amit otthonra szoktak venni, ezt és a következő kategóriát mondhatjuk már profi munkára is alkalmas eszköznek.  A következő az APS-C méret (a régi APS filmek alapján, ez volt az egyetlen, amin már digitális információ is elhelyezhető volt az analóg képek mellé). Jól látszik, mennyivel kisebb a képérzékelő a Full frame-hez viszonyítva. Két fajtája is van három fő gyártóval. Érdekesség: a grafikán elhelyeztem méretarányosan az egyik fényképezőgépem APS-C szenzorának makró fotóját, szaggatott vonallal jeleztem az aktív területet. Ezután a 4/3, azaz négyharmados vagy Milc rendszer jön. Ez csak egy picivel kisebb az előtte lévőnél. Majd jön a kompakt fényképezőgép, és a legapróbb képérzékelővel a telefonok rendelkeznek. Mostanra a cégek rájöttek, hogy nem minden a pixelek száma (a pixel a képpontok száma a képérzékelőn), és végre vége a "pixelháborúnak". Nagyobb hangsúlyt kap a képérzékelő minősége.  Egy minőségi, kis pixelszámú érzékelővel (pl. alacsony képzaj) szebb kép készül, mint egy hatalmas pixel számú kevésbé jó képérzékelővel. Minél nagyobb a képérzékelő mérete, annál jobb fotót tudunk készíteni.

Az APS-C és e fölötti kategóriák képérzékelőit tükörreflexes gépekbe szokták beépíteni. Teljesen analóg a kereső, amit ebben látunk a tükör segítségével, az kerül a képérzékelőre is. Exponáláskor a tükör felcsapódik - akár a másodperc nyolcezredével -, és így válik szabaddá az út a fénynek a képérzékelőhöz, amely a tükör mögött van.
A gép részei: gépváz, objektív és vaku. A tükörreflexes gépeket az angol elnevezésük rövidítése alapján SLR-nek, illetve DSLR-nek (mivel digitális) nevezzük. Az SLR gépek cserélhető objektíves eszközök.

Az objektíveket gyújtótávolságuk és fényerejük alapján különböztetjük meg. Minél nagyobb az objektív fényereje (minél kisebb szám jelöli, annál nagyobb a fényérzékenység), annál kevesebb fényre van szüksége. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ha fényképezésről beszélünk, akkor "fényt képezünk", vagyis fény nélkül nincs fotózás! Ha nem elegendő, szükséges a vaku. A tükörreflexes gépekre úgynevezett rendszervakukat lehet szerelni. Nem mindegyik tartalmaz beépített vakut, de igazán csak az képes elég fényt biztosítani az általános használathoz. Egy vaku mindig csak egy adott márkához való, keverni nem szabad, mert az meghibásodást okozhat. A vaku a fényképező fénymérése és az adott beállítások alapján sül ki, amit a gépváz és a vaku processzora kommunikál le (TTL vezérlés).

A négyharmados rendszerek az előző APS-C-től nem csak a képérzékelő méretében, de - a tükör hiánya miatt - a gépváz méretében is különböznek. Sokkal kisebbek, kompaktabbak. Nem kell lebecsülni őket, mert amíg az SLR gépekhez minden drága, addig a kisebb méretek miatt ezek alkatrészei olcsóbbak, de ugyanúgy cserélhető az objektívjük. Talán ez az ideális kategória a komoly képekre vágyó lelkes amatőrök számára.

A következő kategória a kompakt fényképezőgépek csoportja. Normál kompakt, bridge és ultra zoom-os kategóriák léteznek. Ezek azok az eszközök, amelyeket a filmes időszakban az emberek 90 százaléka használt. Most is ezekből fogy a legtöbb. Amíg az előző kategóriák – főként az SLR gépek – adottságainak kihasználásához szakértelemre van szükség, addig a kompakt gépekkel mindenki könnyen elboldogul. A normál kompakt gépeknek a felépítése is a szó szoros értelmében kompakt. Minden a gépvázba van építve, a zoom objektív és a vaku is. Előbbi irányítása elektronikusan, gombok segítségével történik. A beépített vaku hatótávolsága kicsi. Az ultra zoomos gépek hihetetlenül nagy zoomtartománnyal rendelkeznek.  SLR és négyharmados rendszereknél kész vagyon egy olyan objektív, amely az ultra zoomos kompakt gépeket csak egy picivel drágítja. A bridge (magyarul híd) előbbiek egyvelege a szokásosnál sokkal jobb minőségű objektívvel, mivel nagyobb a lencsék átmérője. Sajnos, manapság egyre kevesebb az ilyen gép. A kategória az egyetlen filmes bridge gép, az Olympus IS Bridge kamera széria után kapta az elnevezését. Egy ultra zoomos bridge kamera fantasztikus képeket tud produkálni. Ideális megoldás azoknak, akik nem szeretnének vagyonokat költeni felszerelésre, valamint előnynek tekintik a hordozhatóságot és a kompaktságot.

A legutolsó fényképező kategória a telefonoké. Állandó vita tárgya az amatőr felhasználók között. A telefonokban annyira kicsi a képérzékelő, hogy összehasonlíthatatlan más kategóriákkal. Ha mégis lehetséges minőségi összehasonlítás, akkor a telefon annyival drágább bármelyik kompakt megoldásnál, hogy fotózásra gazdaságilag nem ajánlott. A picurka képérzékelő az apró objektívvel és vakuval sok lehetőséget nem kínál. A jobb, azaz drágább eszközökben speciális szoftverek dolgoznak, ezeknek köszönhető a felvételek elfogadható minősége.

A digitális kijelzőkön szinte minden jól mutat, de amint papírra szeretnénk alkalmazni a képet, elég rendesen látszik a különbség az átlag telefon és átlag kompakt fényképezőgép között. A minőségi fotózás minimuma alatt azt értjük, hogy a szín és az élesség legalább A/4 méretű nyomaton optimális, nem látni képzajokat (főként homogén felületeken oda nem tartozó színű pixeleket), sem képpontokat.

Nagy Ferenc, számítástechnikai és fényképészeti vállalkozó (www.fecomp.hu)