Az Emlék és varázslat című idei műsorfolyamot a szervező testvérpár – Szélpál Stefi és Rédli Éva – egy gyerekkori közös emlék felidézésével nyitotta meg, amiből az is kitűnt, ugyanaz a történet idővel hogyan formálódik a résztvevők szűrőjén át. Az est főszereplői, a Felhőjárók Mozdulatszínház sérült előadói ugyancsak megosztották a közönséggel egy-egy korai emlékképüket a gyermekkorukról, a szüleikről.

Jó lenne felsorolni az összes résztvevőt, minden produkciót, de emlékké azok az átélt élmények lehetnek, amelyekben személyesen veszünk részt, intenzív érzéseket váltanak ki és jól esik majd idővel újra és újra felidézni őket. Megmarad egy-egy mozdulat, fény, hang vagy hangsúly, a ritmusok, a látvány, akár egy tekintet, amely hol élesen, hol huncut csillanással, hol ismerőst keresve villan a közönségre. Megmaradnak a pillantások és pillanatok, amelyekkel megint elvarázsolta a közönséget a számos művész és alkotó barát, akik évről évre visszatérnek a Felhőjárók mellé és azok is, akik most először álltak színpadra ebben a műsorban. Mindenki – fellépő és közönség egyaránt – érzi, hogy a költészetnap a Felhőjárókkal megismételhetetlen, egyszeri, kivételes alkalom. S bár végül minden véget ér, az emlék és a varázslat még sokáig velünk marad. (Fotó: Pap Miklós)