A köznapi drónok legközelebbi rokona a helikopter, amellyel mozgásban és irányításban is megegyeznek. A helikopterek legfőképp egy fő- és egy kisebb (farok)rotorból állnak. A főrotor sebességével és a rotorlapátok dőlésszögével vezéreljük a jármű magasságát és sebességét. A rotorlapátok dőlésszögének állításával tudjuk előre, hátra vagy oldalra bólintani a járművet. A farok-rotor tartja irányban. Ennek a dőlésszöge befolyásolja, hogy jobbra, avagy balra fordul a jármű orra. A helikoptermodellek ugyanígy működnek. Az irányítás szemszögéből beszélhetünk négy- és hatcsatornás helikoptermodellekről. A négycsatornás irányítása megegyezik az igaziéval. 1. csatorna: főrotor kollektív gáz, 2. csatorna: bólintás előre-hátra, 3. csatorna: bólintás balra-jobbra (csűrő), 4. csatorna farokrotor, vízszintes vezérsík iránya. A hatcsatornás modell viszont már műrepülő. Főrotorral lefele is olyan manőverekre képes, mint rendes állásban. Az igazi helikoptereknek van egy nagyon szűk fajtája, a koaxiális helikopterek.  Fő különbség a többihez képest, hogy nincs farokrotorjuk, viszont két főrotorjuk van, amelyek egymással ellentétes irányban forognak, így tudják a járművet irányban tartani. Ez a fajta elrendezés létezik játékokban is. Nagyon stabil lebegést biztosít, de háromcsatornás lévén nehezebb irányítani. Biztosan mindenki látott már, ha máshol nem, filmen, tandem helikoptert. Ezek is két főrotorral rendelkeznek, de míg a koaxiálisok rotorjai egymás alatt helyezkednek el, a tandemeké egymás mögött, és azoknál sincs szükség farokrotorra.  Az utóbbi működése és irányítása felel meg a drónokénak.

A drónokban általában négy – de 6-8 is lehet - főrotor egymással ellentétes forgásiránnyal stabil lebegést biztosít, de miért is nehéz irányítani egy helikoptert vagy egy drónt? Azért, mert – sajnos -nem ülhetünk bele. Amikor a farokrész felénk néz, a jármű egyirányban áll velünk, azaz előre van az előre és hátra a hátra, de ha velünk szemben lebegtetjük, akkor felcserélődnek az irányok, méghozzá oldalra is. A gyakorlatlan "pilóták" könnyen elvesztik a fonalat. A drónok irányítását nehéz megtanulni, de korántsem lehetetlen. Érdemes modellszimulátor-programmal begyakorolni a mozgásokat, különben előfordulhat, hogy csak előre és hátra fogunk tudni mozogni a drónnal és gyakran használhatjuk a "gyere haza" gombot, vagyis az automatalandolást.

 A drónok jelenlegi teljesítménye az akkumulátorok rohamos fejlődésének köszönhető. Csak Lítium-polimer akkumulátorral lehet üzemeltetni őket, amelyet hihetetlenül jó áramleadás jellemez. Az akkumulátor kapacitásától és a drón súlyától függ, hogy a drón mennyi ideig tud a levegőben maradni. A Lítium-polimer akkumulátor hátránya a gyúlékonysága és a robbanásveszélyessége. A több cellás akkumulátorokat csak kiegyensúlyozottan szabad tölteni, különben nagyon hamar elveszítik a névleges kapacitásukat és tönkre mennek. Ugyanez történik akkor is, ha teljesen lemerítjük őket. Ha pedig túlkalibrálják az engedélyezett töltési feszültséget, amely készülékenként változó, akkor felpúposodnak és fel is robbanhatnak töltés közben.  Célszerű a gyári helyett egy komoly, processzorral vezérelt töltőt venni, hogy balesetmentessen, sokáig élvezhessük a repülést.

Reptetéskor természetesen figyelembe kell venni a modellreptetés általános szabályait, hogy senkiben és semmiben se tegyünk kárt. Nem tértem ki azokra a paraméterekre, amelyek meghatározzák egy drón tudását és értékét, mert úgy gondolom, a modell reptetése itt kezdődik, majd csak utána jön a többi - giroszkóp, szervo, kamera, gimbal.  A következő cikkben a digitális fotózásról írok.

Nagy Ferenc, számítástechnikai és fényképészeti vállalkozó (www.fecomp.hu)