Heimann Péter DKV-s üzemi vezetőből lett külkereskedő az 1980-as években. "Az iparban dolgozók akkoriban irigyeltek bennünket a korlátlan külföldi utazásra jogosító útlevél miatt - emlékezett vissza. Ugyanakkor az állam szigorúan szabályozta és ellenőrizte a munkánkat és az utazásainkat, amelyekről részletes jelentéseket kellett készíteni, a politikai vonatkozásokra is kitérve." Az állami külkereskedelmi vállalat után, a rendszerváltást követően egy amerikai cég képviseletében folytatta a munkáját Bécsben. Orosz vevői kenőolajproblémáinak megoldása során érdekes kalandokban volt része. Egyik Oroszországon belüli repülőútja kis híján tragédiával ért véget. Az üzemanyag ugyanis annyira ki volt számítva, hogy a gép már álló motorokkal landolt a leszállópályán. A külkereskedő élete korántsem volt irigylésre méltó. A rendszeres távollét, a fárasztó utazások miatt jóval kevesebb idő jutott a családra, a gyerekekre, mint az szükséges lett volna.

Macsali Károly a Dunastyrnél történt műszaki balesetre emlékezett vissza. Egy műanyag granulátumot tartalmazó siló tervezési és kivitelezési hibák miatt ledőlt az állványáról, ami komoly

veszélyhelyzetet idézett elő. Szerencsére személyi sérülés nem történt, viszont az anyagi kár jelentős volt. A kivizsgálás tapasztalatait felhasználták az új készülék gyártásánál, amit már nem az előző, gondatlan kivitelező végzett.

A klubnap második részében dr. Horváth József, a DKV volt fejlesztési főmérnöke és Jakob Károly korábbi MOL stratégiai igazgató emlékezett dr. Varga Józsefre és a Nagynyomású Kísérleti Intézetre. Varga professzor szegény családból származott. Tehetsége korán kibontakozott, a műegyetem elvégzése után 25 évesen műszaki  doktorátust szerzett. Első munkája, egy földgázbontó üzem létesítése az akkoriban felfedezett erdélyi gázmezőhöz kapcsolódott. Ezt a trianoni döntés ellenére még be tudta fejezni. Ezt követően az ország kőolaj- és földgázlelőhely nélkül maradt egészen 1937-ig, a zalai olajmező megtalálásáig.

Varga József az egyre növekvő üzemanyagigény kielégítésére kidolgozott egy eljárást, amelyet 1932-re szabadalmaztatott. A hazai barnaszenekből nagy nyomáson és magas hőmérsékleten benzint állított elő hidrogénezéssel egy kísérleti üzemben, Péten. Szakmai tekintélyét a politika is elismerte, 1939-től ipari miniszter lett. Fontos szerepe volt az 1930-as évek iparfejlesztésében, a péti, ajkai majd a szőnyi gyárépítésekben, a zalai olajipari létesítmények megvalósításában. Politikusként is a humanista álláspontot képviselte, ellenezte a parlamenti felhatalmazás nélküli hadüzenetet, a szerbiai bevonulást. 1943-ban minden pozíciójáról lemondva visszatért az egyetemi katedrához. 1951-ben ő lett az első igazgatója a Nagynyomású Kísérleti Intézetnek, a NAKI-nak. Kollégáival kísérleti és félüzemi technológiákat üzemeltettek és fejlesztettek, amelyek egy része nagyüzemi méretekben is megvalósult a későbbiekben a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, Százhalombattán.

Dr. Varga József egyetemi oktatóként és kutatóként is rendkívül aktívan dolgozott egészen 1956 végén bekövetkezett haláláig. Hazai szakemberek egész generációja nevelődött a keze alatt, közéjük tartozott a két előadó, dr. Horváth József és Jakob Károly is. A klubtagok a hazai szénhidrogénipar történetének fontos fejezetét ismerték meg az előadásból.