Valami nagyon egyszerű, mégis titkos összetevőtől varázslatos falu gömbölyödik ki a lapokon. Tárkony éldegél kidőlt-bedőlt házában, perlekedik a kávéfőzővel, de főként a reggellel, az újabb nappal, amit valahogy meg kellene tölteni tartalommal, értelemmel. De nem sikerül. Az első napon/lapon még nem. Barátai hétköznapi figurák: a legjobb közülük Csücsök, mert "az egész világon vele tudott a legeslegjobban unatkozni", Hentes Kopasz és az ő állandó jelzője: "a világhírű kétjobblábas balhátvéd", vagy Lajos, a mindenes. És többek között ott van még Oregán, aki csak Oregán, ahogy Tárkony, Tárkony. És még néhányan mások, háttérmunkások. Többnyire unalmasan hömpölyögnek tehát a napok a Völgyben. Ha valami mégis történik, annak barátaink inkább csak elszenvedői, mintsem kezdeményezői. A legfurcsább dolgok, mint a vadcsízek dalának eltörése, az ablakpárkány piszkából kisarjadó cserje, a Vonal a Nagy Büdös Semmi kellős közepén, mind olyan természetesen jelennek meg és hőseink ezekre oly enerváltan reagálnak, hogy az olvasóra is átragad ez a csendesen rácsodálkozó magatartás. Mert abban a Völgyben, amit Tárkony ír, minden úgy természetes, ahogyan van. Lassan az agyba fúrja magát a szavakon átütő nyugalom. Az olvasó a sorok közé fekszik, mint meleg nyári napon a völgybe futó szántóföld barázdái közé. És béke. Még akkor is, ha hirtelen az egyik napon/lapon éppen azt találják ki, hogy majd attól lesz világhíres a Völgy, ha háborút indítanak. Felvetődik ugyan, hogy egy halott meg nem értett költő is megoldás lehetne, de ez Tárkonynak nem igazán tetszik. A Völgy – részben a szószaporító szinonimák, az ige- és jelzőhalmozás, az abszurd cselekményszövés és a minden tökéletlenségükkel együtt is nagyon szerethető karakterek miatt – a Négyszögletű Kerekerdő otthonos világát, Lázár Ervin mesélő kedvét idézi.

Az illusztráció és a könyvterv Nagy Norbert munkája, aki láthatóan jól értette az írói szándékot: aprólékosan kidolgozott, szürrealista hátteret teremtett a történet mögé. A főhős lelazult, kócos-borostás fickó, nadrágövébe csúsztatott kihegyezett lúdtollal. Barátai szintén pontosan megrajzolt harminc körüli figurák napjainkból. Bár a könyv gyerekeknek szól, még ha a Csimota Kiadó által elhelyezett jelzés szerint 8 éven felülieknek is, azért ennél jóval nagyobbaknak, lustaságra hajló egyetemistáknak, sőt felelősségteljes felnőtteknek is vidám, akár hangos felolvasással töltött perceket fog hozni, amennyiben sikerült valahogy mégis megőrizni egy csipetnyi gyerekkort. Ha pedig nem, söpörjenek össze egy kicsit ezekről a lapokról!

És van benne még egy jó fokhagymás, tárkonyos spenót recept is.

A könyv kölcsönözhető a Hamvas Béla Városi Könyvtárban.