A hatvanas évek nagyipari fejlesztése – a hőerőmű és a kőolajfinomító építése – az egész ország területéről Százhalombattára szívta a munkaerőt. Özönlöttek az emberek, és rövid idő alatt többszörösére emelkedett a gyermeklétszám is. Az 1-es iskola megépítése előtt az óvárosi kéttantermes iskolában és a Dunai Hőerőmű Vállalat (DHV) egyik barakképületében folyt a tanítás – meglehetősen mostoha körülmények között. Halaszthatatlanná vált a 16 tantermes iskola megépítése a készenléti lakótelepre – vagyis a mai városközpontba. Az oktatás a 1966-67-es tanévben kezdődött meg.

Dr. Tüske László 1972-ben érkezett a városba, december elsejével nevezték ki a tanácsi művelődési osztály élére. Ekkorra némiképp konszolidálódtak a körülmények, és a tanulók elhelyezése mellett már a szakos ellátottsággal, valamint az oktató-nevelő munka bővítésével is foglalkozni lehetett. A sok mérnök számos pedagógusfeleséget hozott magával, így a státuszok feltöltése nem okozott gondot. Elérték, hogy az új iskolaépületben kihelyezett zongoratanszakot indítson az érdi zeneiskola, és hamarosan elkezdődött a balettoktatás is.

Dunaújvárosból sikerült a városba csábítani Tomcsányi Éva és Wünsch László balettmestereket, 100-110 gyereket oktattak egyszerre, akik közül néhány a balettintézetben folytatta tanulmányait és táncművész lett. Már a kétezres években történt, hogy dr. Tüske Lászlót felkereste egy büszke édesanya, hogy elújságolja, hamarosan a városban lép fel balett-táncos fia. Tíz évig folyt balettoktatás az 1-es iskolában. Emellett különféle szakkörök működtek, valamint sportiskola indult úszás, atlétika és tornaszakosztállyal.

Ezekben a törekvésekben nemcsak a tehetségek felkarolásának a szándéka, vagy a fiatal művelődési osztályvezető jelentős szakmai ambíciói, hanem az ország különböző részeiből betelepülő mérnökök, kvalifikált szakemberek igényei is jelentős szerepet játszottak. Sok esetben nagyvárosokból érkeztek az éppen csak születőben levő Százhalombattára, és olyan kultúrát hoztak magukkal, amelynek fontos része volt a gyerekek iskoláztatása, sokoldalú képzése.

Az 1-es iskolában a DHV támogatásával fúvószenekar jött létre és sorra nyíltak a kortárs képzőművészeti tárlatok. Tulajdonképpen ez volt a város első saját – tehát nem vállalati – tulajdonú közintézménye, amely a kulturális-közösségi eseményeknek is helyet adott. Az iskolaudvaron indult el az első nyári szabadtéri mozisorozat, de ott rendezték meg az első Summerfestet is. Amikor pedig a sorkatonák felnőttképzése is elkezdődött az épületben, a kezdeményezésről riportot készített a Magyar Televízió.

A programot a honvédség, illetve a nagyvállalatok finanszírozták, a "tanulókat" pedig személyesen dr. Tüske László győzte az alapképzés fontosságáról. A nagy erővel folyó ipari és városi beruházásokon rengeteg sorkatona dolgozott. A városban állomásozó építőszázadokat jellemzően iskolázatlan kiskatonákkal töltötték fel. Többségük nyolc általános végzettséggel sem rendelkezett. "Mihez kezdenek az életükkel, ha lejár a szolgálat? – kérdeztem tőlük. Nyolc általános nélkül még jogosítványuk sem lehet." Az érvek hatottak, és az országosan is újdonságnak számító felnőttképzésben egy időben 200-250-en vettek részt. Kezdetben a pedagógusok jártak ki a nagyüzemekbe, később a honvédség szállította a "diákokat" az iskolába, mivel ott jobbak voltak a feltételek, szemléltetőeszközök álltak rendelkezésre a tanításhoz.

Mindez nem jelenti azt, hogy a sokféle funkciót ellátó és óriási hiányokat pótló iskolaépülettel sikerült volna megoldani a teremgondokat, a gyermeklétszám ugyanis továbbra is rendkívüli ütemben növekedett.

Az oktatás három műszakban és minden második héten szombaton is folyt. Így fordulhatott elő, hogy a kacifántos órabeosztás még a leglelkiismeretesebb tanerőt is megtréfálta. Az egyik ilyen magyartanárnő – aki régóta nincs már az élők sorában – fodrászhoz ment az általa lyukasórának vélt időben. Amikor azonban visszatért az iskolába, és vidáman érdeklődött a kollégáitól, hogy milyennek találják a frizuráját, alaposan leforrázták. Jó a hajad, de órád lett volna.

Az 1972-73-as tanévben megnyitotta kapuit a 2-es számú, későbbi Ságvári Endre, jelenlegi Eötvös Loránd Általános Iskola, ahol már szaktantermi oktatásban tanulhattak a felsőtagozatosok. Kezdetben egy irányítás alatt működött az 1-es iskolával, és csak akkor vált külön intézménnyé a kettő, amikor a diákok létszáma meghaladta az 1200-at. 1978-ban elkészült az újabb iskolaépület B szárnya, a mai Arany János Általános Iskola és Gimnázium, 1992 őszén pedig a 4-es számú, a mostani Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában is elkezdődött a tanítás.

A szakos ellátottság már a kezdeti évektől szinte száz százalékos volt, az ifjúsági mozgalom megyei szinten példaértékűnek számított, az iskolai oktatásban-nevelésben hangsúlyos szerepet kapott a sport és a képzőművészet.

Az országban elsőként valósult meg az általános iskolai fakultatív oktatás, amely a tehetséggondozást és a pályaorientációt szolgálta, és a Törökbálinton alapított Zsolnai iskola első kihelyezett tagozata is Százhalombattán, az Arany János Általános Iskolában jött létre. A városban folyó oktató-nevelő munka színvonala országos hírű volt, a Zsolnai módszerről és a fakultációról nyári egyetemet szerveztek, amelyen 200-250 fő vett részt az ország különböző iskoláiból.

Mindez a nagyvállalatok bőkezű támogatása mellett elsősorban a kiváló szakembereknek volt köszönhető, akiket a tanácsi vezetők, köztük dr. Tüske László személyesen kutattak fel és "hoztak" a városba. Amikor a személyes ambícióiról kérdezzük, úgy vélekedik, nagyon fiatalon lett belőle szakfelügyelő, aminek köszönhetően értékes tapasztalatokkal és szakmai kapcsolatrendszerrel érkezett a városba. Inspirálóan hatott rá az is, hogy itt még "nem volt semmi", az alapoktól lehetett építkezni.

A legjobb szakmai mentoroknak köszönhetően olyan újszerű szemléletet hozott magával, amelynek egyebek között része volt a bérgazdálkodás, vagyis, hogy a kultúra- és oktatásszervezés mellett nem árt odafigyelni a dolgok pénzügyi vonatkozásaira sem. Ez tette lehetővé, hogy jutalommal, béremeléssel ismerjék el a minőségi szakmai munkát, és elsőként szervezte meg a városi pedagógusnapon a nevelők köszöntését, ami mára hagyománnyá vált.  

"A pedagógusok aktív szerepet vállaltak az alakuló kulturális élet minden területén – emlékszik vissza. Gyermekszínházat, hangversenyeket, író-olvasó találkozókat szerveztek, ezáltal fontos szerepet töltöttek be a város közösségének formálásában. A nagybetűs értelmiséghez tartoztak, és így van ez a mai napig is."