A kisgyerekek folyamatosan filóznak. Később, ha szerencséjük van, meg tudják fogalmazni és ha még szerencsésebbek, válaszokat is kapnak. Jó esetben jót, vagy legalábbis előre mutatót. Egy idő után azonban leszokunk a kérdezősködésről, felnőttként már inkább csak magunkban filózunk, ha marad rá időnk és energiánk. Ha leszokunk a kérdésekről, elfelejtjük a válaszokat. Azután egyszer csak jön a gyerek, vagy egy olyan helyzet, hogy el kell gondolkodnunk, például azon, hogy "Szabad-e ennivalót lopni?"

A könyvek mindegyik kérdésre 6 rövid választ dobnak fel. Majd: "Jó, jó, de..." és további 4 kérdéssel bővítik a szempontokat. A fejezetek végén – mintegy összefoglalóként – olvashatunk ugyan néhány kijelentést, de addigra annyira belejövünk a filózásba, hogy már magunk kérdőjelezzük meg ezeket. Záróakkordként megtudhatjuk azt is, miért jó, hogy beszélgettünk ezekről a dolgokról. "A jó és a rossz, az vajon mi?" című kötet szerint az étellopásról például azért, mert "rádöbbensz, hogy az igazságos, a helyes és a megengedett nem mindig jelent egyet."

 

Gondolkodni gyerekjáték! – hirdetik a borítók, de "Az élet, az vajon mi?" kötetben felmerülő kérdésre, hogy "Miért halunk meg?" mégsem gyerekjáték válaszolni. A könyv keresztkérdéseivel azonban mégis sikerül elindulni valamiféle válasz felé.

 

A könyvek komoly szakmai segítséget nyújthatnak a szülőknek, szakembereknek – erkölcstanoktatóknak, osztályfőnököknek –, de bárki haszonnal forgathatja őket akár magában, akár társaságban, csapatépítő játékként. Bár ennek megvannak a maga veszélyei. Nem kizárt, hogy végződött már párbajjal az a kérdés, hogy "Másokkal mindig kedvesnek kell lenned?" (A könyv kölcsönözhető a HBVK-ban.)