Jó tanuló, szorgalmas kislány volt, tiszta kitűnővel végezte a hat elemit. Tanítónő szeretett volna lenni - ma is meleg hangon emlegeti Zenálkó Etelt, a legendás falusi tanítót -, az akkori kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno intézkedésének köszönhetően pedig lehetőséget is kapott erre. Egyik iskolatársával együtt kijelölték őket, hogy székesfehérvári bentlakásos intézményben folytassák tanulmányaikat tehetségük kibontakoztatása végett.

Az élet azonban közbe szólt. Mancika édesapja meghalt, az anyukája pedig három gyerekkel maradt egyedül. Bölcsőde és óvoda híján a "nagyleánynak" kellett vigyázni a kistestvéreire. Dolgozott a háztartásban és a földön, később pedig, miután férjhez ment, egy kisboltot üzemeltettek a Bauer Istvánnal. Öszvérrel hordták a lisztet Ráckevéről, a petróleumot Martonvásárból, a zöldséget a nagyvásártelepről, és így tovább. Amikor azután jött a kommunizmus, és "bevonták a maszekokat", fuvarosok lettek.   

Negyvenöt évig szállítmányoztak lovaskocsival hóban, esőben, verőfényben. Sosem számított az időjárás, csak a becsület, a pontosság, a tisztességes elszámolás. Nem is volt "differencia"  soha senkivel.

Manci néni meg a férje szerették a focit, és mivel rengeteg mindenkit ismertek – még Puskás Öcsit is  -, a legjobb meccsekre is eljutottak. Akkoriban persze, nem járt óránként a busz meg a vonat, és autójuk nem volt, gyakran stoppal mentek. A férjét mindig "félre állította", mert neki egyedül jobban megálltak – mondja teliszájjal derülve, amihez persze, a szeme is ugyanúgy nevet.  

Egy gyermekük született, mert Manci néni úgy gondolta, csak annyit vállaljon az ember, amennyinek meg tud adni minden szükségeset. Ma is a lányával és a vejével lakik. Lányunokája sincs messze, csak néhány utcányira, dédunokája viszont Angliában dolgozik. A századik születésnapra hazalátogatott.      

Ha Manci nénit a hosszú élet titkáról faggatják – márpedig régóta faggatják -, többnyire olyasmit felel: "Tessék elhinni, hogy a munka!" Ő, amíg dolgozott, sosem fáradt el, de amióta csípőtörése miatt tétlenségre van kárhoztatva, annál jobban. Margit, a lánya még elárulja, hogy szeszt sosem fogyasztott, de rendszeresen vágtak és mindig disznózsírral főztek. A sült oldalast is abban tartották el, a többi húst meg jól megfüstölték. Hiszen hol volt akkoriban fagyasztó? Pláne, margarin!

Manci néni máig nagy rajongója a sportnak, elsősorban természetesen a labdarúgásnak. A híradókon kívül szinte csak sportközvetítéseket néz a tévében. Minden vasárnap templomba jár, és rendszeresen részt vesz a Dunafüredi Nyugdíjas Klub összejövetelein, amelynek a lánya az elnöke.