Kegyelmet nem kérek
2016-10-26 - Hamarosan megjelenik Fazekas István legújabb drámája, a Kegyelmet nem kérek. A könyvet a Napkút Kiadó gondozza. A történelmi darab az ötvenes években játszódik, és arról szól, miként győzhető le a zsarnokság.
A cím Nagy Imre utolsó szavait idézi, amelyeket bírósági tárgyalásán mondott. "Nem hajolt meg a zsarnok előtt, kitartott, egész életét odaadta a forradalomért, és ezzel a hősies magatartással le is győzte a zsarnokot" – fogalmazott a szerző.

A színdarab első felvonása a recski fogolytáborban játszódik, és Faludy György magyar költő a főszereplője, a második rész az ’56 utáni megtorlásokat veszi górcső alá Nagy Imrét középpontba állítva.

Fazekas István szerint fontos tisztázni, mi is történt akkor, hiszen a történelmi eseményeknek a mai napig érezhető a hatása. A darabbal szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy a ma élők is tisztán gondolkodjanak arról az időszakról.

A művet több színházi rendező elolvasta már, akik érdeklődnek a színpadra állítás iránt. A szerző abban bízik, hogy ez mielőbb megvalósul. Az elmúlt években nagyon komolyan vizsgálta puha- és a kemény diktatúra időszakát, a koncepciós perek természetét, amelyet több irodalmi műben is ábrázolt. Úgy érzi, sikerült eredeti gondolatokat megfogalmaznia a témával kapcsolatban, amelyeket színpadon is meg lehet jeleníteni.  
Árkosi Árpád, a Nemzeti Színház rendezője szerint a Kegyelmet nem kérek méltó folytatása azoknak a történelmi drámáknak, amelyek felelősséggel és merész írói fantáziával készítenek látleletet nemzetünk sorsfordító pillanatairól. A drámai szerkezet minden elemében megtartja azt a roppant terhet, amelyet felemel. A társadalmi tablót, amelyben önmagunk jelen idejű arcát, lelkületét fedezhetjük fel, a névtelen hősök is erőteljesen formálják. A darab meg fogja találni azt a színházat, amely méltó módon  színpadra álmodja.

Kaiser László író, dramaturg úgy fogalmaz: Fazekas ötödik történelmi drámája arról szól, hogy az "öntudatot nem lehet amputálni", de ezt nem "történelmi szócsővé formált verbalitásokkal", hanem dramaturgiai biztonsággal megteremtett, korra jellemző szituációkkal, vagyis valóságos színpadi eszközökkel ábrázolja a szerző.

Az 1953 és 56 közötti időszak a kisszerű, jellemtelen antihősök és a megcsalatott, bukásra ítélt valódi hősök kora – állítja a dráma kapcsán Pethő Sándor filozófus, vallástörténész. "Évtizedek elhallgatása, és immár negyed század gyakran piszmogó recepciótörténete után se mondhatjuk el, hogy helyére került volna a lelkünkben. Nem tudjuk elengedni, mert soha nem volt igazán a miénk" "Fazekas István drámája elfojtásainkkal szembesít bennünket. És ezáltal szabadít fel, ha maradt még lelkierőnk a szabadság elviselésére."