Valahol Európában
2016-09-29 - Jó zene, álomkocsi, szimpatikus, segítőkész söfőr, esetleg nő – nagyjából így néz ki az év fuvarja egy kalandos kedvű fiatalember számára. A stoppolásról, a nagy utazásról, a világ "fapados" felfedezéséről mesélt a százhalombattai Matusz Richárd és Pulinka Zsolt a "Matrica" Múzeumban szeptember 21-én.   
Az élménybeszámoló a múzeum Bőröndözön elnevezésű időszaki tárlatához kapcsolódott. Témája Zsolt és Ricsi négy éve kezdődött kalandos vállalkozása volt. Akkor határozták el, hogy stoppal és vonattal bejárják Európát, pontosabban: világgá mennek.  
Az egészhez egy horvátországi látogatástól kaptak kedvet. Egy szép napon ugyanis elhatározták, amint Ricsi leteszi az utolsó vizsgáját, elindulnak Hvra-szigetére közös barátjukhoz. A szintén százhalombattai Németh Andris ugyanis ott dolgozott akkoriban.

Zsoltnak már voltak stoppos tapasztalatai, Ricsinek kevésbé. Előbbi jó ötletnek tartotta, hogy az alapfelszerelés – falmászó cucc és néhány alsónemű – mellé kerüljön a csomagjukba szájharmonika, körtesíp és hegedű is, valamint egyforma csíkos ingek, amiket volt szerencséjük éppen megfelelő méretben találni egy turkálóban. Nem mintha tudnának hegedülni, de néhány figyelemre méltó holmi jól jöhet stoppoláskor – hangszerek, kalap, kis zene, amely a várakozást is felderíti.

Persze, nem kell mindenkinek hegedűt cipelnie, aki stoppolni indul, de ha azt szeretné, hogy felvegyék az út széléről, nem árt, ha világos, tiszta és rendes ruhát visel. Akadnak helyek, ahol azonban ez sem elég. Magyarországon például egyre kevésbé mernek megállni az emberek, Olaszország és Spanyolország pedig egyenesen "fekete lyuk" az autóstopposok térképén. Utóbbiban még próbálkozhatunk kutyával, amely valószínűleg leveszi majd a sofőröket a lábukról, mivel szinte mindenki tart egy-két ebet, de Olaszországban a cuki négylábúak sem segítenek.

Európa más helyein azonban rengeteg a segítőkész autós, aki akár húsz kilométert is kerül, hogy közelebb juttassa utasát a céljához. Az új élmények, a személyes találkozások a legmélyebb holtpontokon is képesek átlendíteni a megfáradt utazót.
Zsolt és Ricsi vonattal indultak Horvátországba, Zágrábtól azután autókat fogtak és ismerkedtek. Andris barátjuk éppen szieztázott, amikor a rekkenő déli hőségben megérkeztek, és a fülébe "játszottak" a hegedűn. Elsőre álomnak hihette a jelenést, mert miután kinyitotta, egyből vissza is csukta a szemét.

A hvrai paradicsomban kajakozással, sziklamászással és úszkálással múlatták az időt, valamint megismerkedtek két másik világjáróval. Liz, a csinos amerikai diáklány stoppal, Jordi, a spanyol fiatalember pedig motorkerékpárral vándorol. Mindketten teljes lelkesedéssel biztatták a battai fiúkat: nyomás! Zsolt hazafelé már tudta, hogy belevág, Ricsinek kellett még egy év, hogy elvarrja az otthoni szálakat.

Zsolt Lizzel indult útnak Magyarországról. Salföldön, a Káli-medencében "megvette" őket egy vándorcirkusz egy tyúkért és egy kakasért, de két nap múlva túl is adott rajtuk a túlzsúfolt karaván. Zsolt csak néhány szót beszélt angolul és meglehetősen tapasztalatlan világjárónak bizonyult, de nagyon sokat tanult Liztől, és mire hazaért az európai vándorlásból, egészen képzett utazó vált belőle, aki immár spanyolul is remekül kommunikál.

Múzeumi hallgatóságával számos hasznos információt osztott meg - egyebek mellett a couchsurfingről (heverőstoppolás), a hicklikiről (online stoppos útikalauz), a hostról (amikor csodás helyeken lehet lakni és enni munka fejében), a stoppolásra alkalmatlan helyekről (autópálya és belvárosok), illetve a "beragadásról" – ami az egyik legnagyobb kellemetlenség.

Zsolt egyik leglohasztóbb beragadása azután történt, hogy Liz visszautazott a hazájába befejezni a tanulmányait, neki pedig fogytán volt a pénze, és arról a baszkföldi munkahelyről is elmaradtak az üzenetek, ahová eredetileg indult. Órákig tartó bolyongás után reményvesztetten állt az autópálya bejáratában, valahol Franciaországban, szakadó esőben, hidegben és az édesanyjához fohászkodva, amikor végre megállt neki egy autó. A sofőr – történetesen egy zongoraművész – éppen abba a városba tartott, ahová Zsolt. A kocsiban meleg volt és remek zene szólt, a francia zenész pedig meghívta az otthonába Zsoltot, ahol kedves család, első osztályú vacsora és bor fogadta, amelyek mellé még házi koncertet is kapott. Így lett a rémes beragadásból az "év fuvarja".

Zsolt olyan helyen szeretett volna tábort ütni, ahol közel van a természethez, földdel, esetleg állatokkal foglalkozhat. Végül mindemellé második családot is talált egy katalóniai tanyán, ahová többször is visszatért. Itt csatlakozott hozzá Ricsi is, hogy aztán együtt induljanak tovább egy franciaországi jógafarmra, ahol ismét hihetetlen élményeket éltek át. A jógaközpont után egy almafarm következett, ahol idénymunkát vállaltak, majd ismét kettévált az útjuk, és így tovább. Ricsit közben "hazahúzta a szíve", Zsolt testvéréből, Lillából pedig szintén világjáró lett. Utazásaiknak egyelőre nincs vége.