Fazekas István Jókai-díjas költő, író Jézus peréről írott könyve a nemzetközi könyvfesztiválra jelent meg, nem minden előzmény nélkül. Feltehetően a szerzőt nemcsak jogi és teológiai tanulmányai indították a témakör ilyen, megszokottnak semmiképp nem tekinthető feldolgozásához, hanem az a kutatómunka is, amelyet a Béres-csepp feltalálójának, Béres Józsefnek a meghurcolásáról szóló, nemrég bemutatott drámájának megírása kapcsán végzett. Ez utóbbi tevékenysége során ugyanis bőséggel talált – igaz, újkori - példákat a hatalommal való visszaélésre, a törvényekhez történő látszólagos alkalmazkodás mögött a barátságosnak álcázott erőszak sunyi alkalmazására, azaz: a koncepciós perek teljes eszköztárára.

Jézus meghurcoltatásának tényeit a szerző a Szentírás alapján vizsgálta. Az ott leírt eseményekből egyértelműen kitűnt: az ítélkezők eredetileg úgy tekintettek rá, mint egy megvádolt emberre, akit megillet az ártatlanság vélelme – már csak azért is, mert ez a vélelem az akkori zsidó és római jogi szabályok szerint egyaránt érvényben volt. Ha mindezek ismeretében szemügyre vesszük a lefolytatott eljárást, két irányból is vizsgálódhatunk, ezt teszi Fazekas István is. A zsidók előtti meghurcoltatást a zsidó jog, a Pilátus előtti vizsgálatot pedig a római jog szabályainak alapján veti össze a felsorakoztatott tényekkel. Meglehetősen érdekes megállapításokra jut. Először is arra, hogy a Szentírásban olvasható tények alapján minden tökéletesen megfelelt a hatályos jogszabályoknak. Az eljárás lefolytatása szempontjából az sem lényegtelen, hogy a galileaiak másféle naptárt alkalmaztak az ünnepnapok meghatározására, mint a jeruzsálemiek, és ezzel magyarázhatóvá válik néhány időbeli furcsaság – például az utolsó vacsora vitatott időpontja is tisztázható.

További fontos kérdés, hogy a zsidók miért nem ítélték "simán", közvetlenül halálra Jézust, miért kellett összehozni egy Pilátus előtti pert. Ráadásul Pilátus többször is kimondta Jézus ártatlanságát, a politikai korrupció azonban közbelépett: kénytelen volt engedni a zsidóknak, mivel azok nyíltan megzsarolták a rendkívül megtisztelő amicus caesaris, azaz "a császár barátja" elnevezésű, a császár által adományozott, különlegesen értékes cím visszavonattatásával.

Ezt követően aztán fokozatosan kibontakozhatott egy koncepciós per, amelynek egyértelműen politikai okai voltak - a zsidó hatóságok ugyanis megrettentek Jézus fellépésétől, és a rómaiakkal való összetűzés elkerülése érdekében elhatározták a kivégzését. A zsidó vallási vezetés tehát nem azért vonta Jézust bűnvádi eljárás alá, mert bűnt követett el, hanem azért, hogy megölje. Számos kétely merülhet fel a zsidó jog alapján vezetett büntetőper elemzése során a per anyagi és eljárásjogi értelemben vett törvényszerűségét illetően is. Például a zsidó főtanács által Jézus ellen hamis prófétaság és istenkáromlás miatt emelt vád mindvégig bizonyítatlan maradt. Pilátus nem volt könnyű helyzetben, mivel már az első kihallgatás alkalmával felismerte, hogy a felhozott vádak alaptalanok. Először a hatásköri problémák tisztázása érdekében a vádlottat Heródeshez küldte, aki azonban szintén nem tudott dönteni a bűnösség kérdésében. A zsidó főtanács ezt követően veti alá Pilátust politikai zsarolásnak, aki az agresszív nyomás hatása alatt – annak ellenére, hogy a római jog szerint elítélni csak azt a vádlottat lehetett, akinek bűnösségéről a bíró meggyőződött - kimondja a halálos ítéletet.

Fazekas István az események és indítékok ismertetése során nem mindennapi szellemi kalandra invitálja a tanulmány olvasóját. Ahogy Somogyi Alfréd pozsonyi esperes, a Selye János Egyetem tanára a kötet hátsóborítóján megjegyzi: "A szerző dolgozatában a kitűzött célt jól megválasztott és pontosan alkalmazott módszerrel éri el. Ez a vonatkozó eljárásjog ismertetése és a per minden egyes eseményének beillesztése a kapcsolódó zsidó és római jogba."

Milyen tanulsága lehet egy több mint két évezreddel ezelőtti koncepciós pernek napjaink Magyarországán? Ha több nem, annyi mindenképp, hogy a zsarnokság, a diktatúra, az erőszak, a hamisság az ártatlan emberek elleni perekben is győzedelmeskedhet – az utókor azonban mindig igazságot tesz.