A templomot vezető plébánosoknak, ha nem is kötelező, de erősen ajánlott afféle naplót, Historia Domust, azaz "az adott plébánia krónikaszerű, elbeszélő jellegű, szubjektív háztörténetét" vezetniük. Ezzel egyrészt segítik az utánuk szolgálatot teljesítő papnak megismerni az egyházközség mindennapjait és viszonyait, másrészt gazdag forrásul szolgálnak az utókor történészei számára. A másik izgalmas információforrás, ha alkalom adódik a falak alá is bekukkantani.

Az érdi Szent Mihály-templom 2010-2012-es felújítását megelőzően műszaki és régészeti vizsgálatokat végeztek az épületen. Az épületben és környezetében korábban nem folyt régészeti feltárás vagy falkutatás, és a templomra vonatkozóan csak nagyon kevés írásos forrás maradt fenn a középkorból. A falak alól azonban 15. századi gótikus maradványok kerültek elő. A szabályos, vakolt téglák mögött durva faragású mészkőfalakra, vagy üregekre bukkantak, a padozat alól egykori sírhelyek, az egyikből például egy fémszálból szőtt szalaggal díszített textília került felszínre, ahogy erről fotó is tanúskodik (74. oldal). A megelőző kutatásokról és a felújítás folyamatáról számos tervrajz, "előtte-utána" fotó is gazdagítja a kiadványt. Később, a kivitelezés során még további részletek derültek ki az építmény több száz éves történetéből. Az apróbb és nagyobb részletek tanúskodnak a korok anyagi lehetőségeiről, az aktuális trendekről, a templom "gazdáinak" gondolkodásáról is.

A kötet második részében a szerkesztő, Lehoczki Zsuzsanna történész a már említett írásos emlékeket dolgozta fel. Ez ismét újabb rétegeket tár fel a templomot megtöltő és környező mindennapokról. A Historia Domusban a plébános nem csak a napi aktualitásokat örökítette meg – egyházi események, időjárás, árvíz, tűzvész stb. –, de lélekösszeírásokat, levélmásolatokat, iskolaügyi iratokat is. A könyv által feldolgozott, Hegedűs József által jegyzett plébániatörténet az 1822 és 1866 közötti fontosabb eseményeket rögzíti, és nem csak az érdi anyaegyház, hanem az úgynevezett fiók- vagy leányegyházak, ez esetben Százhalombatta vonatkozásában is.

A történelmi regényeket gyakran éri az a vád, hogy az írók sokszor hagyják a fantáziájukat elsuhanni a tények felett, nem egészen hűek az adott kor körülményeihez. A műemléki szakértők, a régészek, a történészek azonban szakemberek, akik a feltárt anyagokhoz, a rögzített adatokhoz ragaszkodnak, abból dolgoznak. Szerencsés esetben még jó írók is. Hogy ez a könyv tele van izgalmakkal, az nem csak annak köszönhető, hogy a falak alól, az iratok mélyéről történetek bukkannak elő, hanem annak is, hogy a szerzők olyan kíváncsisággal, olyan szeretetteli lelkesedéssel fúrnak az összefüggések mélyére, amely magával ragadja az olvasót is.