"Menjetek ki a természetbe, s ismerjétek meg egymást ott, ahol az ember őszinte lesz" - fogalmazta meg Móricz Zsigmond, és milyen igaza volt, és van még ma is. Így hát pénteken, az első három tanóra után a két ötödikes osztály közösen lesétált a Csónakázó-tóhoz. Miután tábort vertünk és legyűrtük a kisebb nehézségeket, már lobogtak is a tábortüzek, hosszú percek, órák alatt sültek a szalonnák, virslik.

A tantermek falai már nem választották el a két osztály tanulóit, a tanári asztal már nem emelt akadályt diák és tanár közé. Észrevétlenül elkezdődött az igazi őszinte, gyermeki játék. Nem mi, pedagógusok mondtuk meg, hogy mit kéne csinálni, csak úgy történt. A jó idő, a jó társaság az egyébként szokásos helyet valami különlegessé varázsolta. Eltűnt a veszekedés, a mindennapi gond. Csak kacagás volt, és egy felejthetetlen nap, egy örök emlék.

"Nem törődtünk semmivel, csak azzal, hogy jól érezzük magunkat." (Poczók Amanda 5. b)

Este talán, mikor elhangzott a szülői kérdés: És mit tanultatok ma az iskolában? Semmit – jöhetett a válasz – csak játszottunk. " De jó lenne, ha lenne még ilyen kirándulás!" (ötödik évfolyam)

Mi megígérjük, hogy lesz. De hogy ne tanultunk volna semmit?
Azt egyikünk sem hiszi: megtanultunk tüzet rakni, gyújtani, eloltani szabályosan, odafigyelni egymásra, segítséget nyújtani egymásnak, vigyázni a környezetünkre - csak ezen a napon nem a padokban ülve, hanem az élet iskolájában járva-kelve, megízlelve, megérintve, megtapasztalva, ahogyan kell.

 

Ripszám László, Besenyei Tamás, Éberl Klára