Sosem remélhettem, hogy valaha eljutok a magyarság történetének legfontosabb helyszíneire. Egy kedves ismerősöm felhívására jött a gondolat, hogy barangolást szervezzek Kárpátaljára.

 

Lelkes fogadtatása volt kezdeményezésemnek úgy az Őszidő Nyugdíjasklubban, mint a város néhány nyugdíjasa körében. Erényére vált a jelentkezőknek, hogy a közben ismertetett "Kárpátaljai tudnivalók"ellenére sem csökkent utazási szándékuk.

 

Indulási tervünk augusztus 8-ra esett. Hat órás autóbuszozás után értünk Beregsurányba, ahol kisebb ellenőrzési akadályokat leküzdve átléptük a határt.

 

Első napi úti célunk Beregszász volt, ahol már várt bennünket idegenvezetőnk,

aki végig kalauzolt bennünket az öt napos túrán. Fiatal kora ellenére nagyon sok és érdekes információt osztott meg velünk, anélkül, hogy fárasztott volna bennünket, szerintünk nélküle elmaradt volna az igazi élmény.

 

Beregszászról tudni kell, hogy a kárpátaljai magyar kultúra központja. Ukrajna egyik legrégibb városa, lakosságának nagyobb része magyar ajkú. A városban megtalálható 42 magyar történelmi személyiség, művész, író emlékét megörökítő tábla és szobor. Fontos szerepet játszott II. Rákóczi fejedelem Habsburgok elleni szabadságharcában. Nagyon érdekes volt a belvárosi séta, híres épületekkel való ismerkedés.  Érdekes volt a Magyar Királyi Törvényház épülete, ahol jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működik. Az épület tetőszerkezetének és homlokzatának helyreállítását a magyar kormány is támogatta, magánszemélyek és önkormányzatok bevonásával. A támogatókat soroló táblákon Százhalombatta nevét is megtaláljuk.  A végén fagyizásra és sörözésre  is jutott időnk.

 

Az esti órákban értünk Benére, ahol a falusi turizmus keretében szállásoltak el bennünket magyar ajkú családoknál. Kedves fogadtatásban, csodálatos ellátásban volt részünk.  Esténként kellemes, izgalmas beszélgetésekre is sor került.

 

A vendégszereteten kívül sosem fogjuk elfeledni a feltálalt ételek minőségét, tájjellegét.

A második napon először a Szolyvai siratófalat néztük meg, ahol 1944 őszén a szovjet hatalom egy gyűjtőtábort alakított ki, ahol több tízezer férfi foglyot gyűjtöttek gulagokba szállításuk előtt. Az ott elpusztított 12 ezer áldozat nevét márványtáblák őrzik. Drámai volt, amikor egyik nyugdíjas társunk egyiken megtalálta a nagyapja nevét. Az emlékműnél koszorút helyeztünk el.

 

Bereg-váron a Schönborn grófok kastélyát csodáltuk meg. Érdekessége, hogy 4 tornya, 365 ablaka, 52 helyisége,12 bejárata van. Az épület ámulatba ejtő hatását fokozza a körülötte elterülő park és mesterséges tó, amelynek kontúrja az Osztrák-Magyar Monarchia határvonalát követi.

 

Utunk további része minden magyar szent helyére, a 841 méter magasan található Vereckei hágóhoz vezetett, amelyet hegyek, völgyek, tisztások, kaszálók, fenyvesek csodálatos látnivalói között és kellemetlen, rázós, kátyúkkal borított úton értük el. 896-ban Árpád vezetésével  érkeztek őseink a Kárpát-medencébe. Jó volt itt megpihenni, emlékezni. A Kárpát-medence felé fordulva elénekeltük himnuszunkat és megkoszorúztuk az emlékművet.

 

Harmadik napon Munkácsra barangoltunk. A városnak ma több mint 90 ezer lakosa van. A vár az ékessége, aminek fontos szerepe volt a magyar történelemben. A városhoz közeledve a várat minden irányból jól lehet látni, mivel a síkságból kiemelkedve, egy domb tetején áll. A munkácsi vár a középkori hadiépítészet kimagasló emléke. Mai formáját a XVII. század második felében nyerte el Rákócziéknak köszönhetően. Mindig jelentős hadierődítmény volt. 1685-ben Zrínyi Ilona 3 évig védte, de az ostromzár miatt fel kellett adnia. A vár a magyar nép 1703-1711-es szabadságharcának központjává vált. Jelenleg több múzeum működik itt, modern festők kiállítása, Petőfi Sándor emlékszoba is.

Negyedik napi programunk az Ökör mező, a Máramarosi havasok és a Szinevéri- tó volt. Nagyon látványos és veszélyes útkanyarulatokon keresztül jutottuk fel a tengerszint felett 989 méter magasan elhelyezkedő tóhoz. Lefolyásos rendszerű, légköri csapadékok és felszíni vizek táplálják. Nagysága 4 hektár, mélysége a 12 métert is eléri, hőmérséklete 12- 18 Celsius fok.

 

Az ötödik napon elbúcsúztunk Benétől és Kárpátaljától. Hazafelé megnéztük a Rákóczi-szabadságharc tiszaújlaki turulos emlékművét, valamint Csetfalván a fatornyos, fakazettás református templomot.

 

Kellemesen elfáradva, az esti órákban érkeztünk haza, Százhalombattára.

Örömünkre szolgál, hogy láthattuk a csodálatos vidék legérdekesebb tájait, építészeti emlékeit. Élveztük a vendégszeretetet, lebilincselő volt a túra, mindenhol a magyar történelem emlékei köszöntek ránk.  Azt hiszem, még sokáig lesz miről beszélni a hozzátartozókkal és barátokkal. Az út során kattogtak a fényképezőgépek, élményeinket sok száz fotó őrzi.

 

Cser János, Őszidő Nyugdíjasklub