Fény és árnyék Rióban
2016-09-06 - Bár az olimpia kétségtelenül hatalmas üzlet (is), amelyben jelen van a vegyipar, a politika és a szubjektivitás – minden árnyékával együtt szerethető, sőt, több. Kár, hogy mi magyarok csak az aranyat szeretjük. Tisztelet a kivételnek. Az ötkarikás játékok varázsáról beszélgettünk Sinka László MOB taggal, a Magyar Sportlövő Szövetség főtitkárával.  
Barcelona, Atlanta, Sydney, Athén, Peking és Rio de Janeiro – Sinka László abban a szerencsés helyzetben van, hogy mindenhol ott lehetett sportvezetőként. Azt mondja, Barcelonában békésebb, jókedvűbb, szabadabb volt még a világ, az atlantai játékokra rányomta a bélyegét a robbantás, a szokottnál is zártabbá vált az olimpiai falu, és számos szervezési hiba rontotta tovább a hangulatot. Sydney a béke szigete volt, egy egész kontinens szervezte az olimpiát, amely magával ragadó hangulatban, ráadásul remek magyar eredményekkel zajlott. Athénban a romboló sajtóvisszhang ellenére nagyon jó olimpiát szerveztek, és rengeteg magyar szurkoló vett részt a versenyeken. Pekinget a tökéletesség jellemezte, és minden jószívüket, lelkesedésüket beletették a kínaiak.

Bár a riói játékok előtt, alatt, után is hangosan "huhogott" a média, Sinka László szerint semmiféle problémával nem találkoztak, sem az ötkarikás játékok, sem a megelőző világkupa során.  Annak ellenére, hogy az országot komoly politikai küzdelmek jellemzik, ideiglenes elnök kormányozza és szemmel láthatólag anyagilag is túlvállalta magát, a brazilok tisztességesen megszervezték az olimpiát, iszonyatos erőket mozgósítottak. Igaz, hiányzott a Sydneyt és Pekinget jellemző "pompa", de köszönet illeti Brazíliát, mert óriási áldozatokat vállalt.

Milyenek a brazilok? Sinka László szerint tiszteletre méltóan hívők, nagyon büszkék nemzetükre, nagyon szeretnek jókat enni, inni, táncolni, mulatni, hétvégeken nem ritkák a 15-50 fős ebédek. Imádják a sportot, különösen a csapatjátékokat, nagyon fontos számukra a család, kollektív szemlélet és erős élni vágyás jellemzi őket.

A világ sajnos, már tényleg nem olyan, mint Barcelona idején. Az idei olimpiát 85 ezer katona, illetve rendőr biztosította. Mindenhol feltűntek a páncélozott járművek és géppisztolyos egyenruhások, de azt is tudni lehetett, hogy ennél is többen vannak a civil ruhás biztonságiak.  

Sinka László nagyon bántónak érzi az olimpiai faluról szóló negatív híreket, különösen az ausztrálok "hisztijét", akik anno konténerekben szállásolták el a versenyzőket és kísérőiket. Rióban 70-120 négyzetméteres apartmanokban laktak, puritán, de tágas, kényelmes körülmények között. Valóban előfordult, hogy takarítást kellett kérni, de miért kell ebből ügyet csinálni? Valóban történt lopás is, viszont nem annyi, mint Atlantában...
Szakvezetőként elismeréssel szól a lőtérről és a hozzá tartozó létesítményekről, a sportlövők teljesítményét pedig jóra értékeli. Előre mutató, hogy nyolcan kijutottak, köztük két junior korú versenyző. Gyönyörű eredmény, hogy Sidi Péter az egyik legnehezebb számban, világelit mezőnyben lett ötödik.  

 Grátz Benjiék kizárása szomorú, pontosabban kellett volna értelmezni a szabályokat. A "mi fiunk" azonban így is példakép, aki ott volt és nagyszerűen versenyzett.  

Az olimpia legcsillogóbb pillanatait természetesen a magyar érmek okozták, a "magyar épületben" tombolva, egymás nyakába ugorva ünnepelték egymást a sportolók. Akinek azonban arra volt szüksége, azt vígasztalták, állócsillagok és reménységek egyformán tolták, húzták, emelték egymást. Erre mondják, hogy csapat.

Miként élik meg a versenyzők az itthonról áradó szélsőséges reakciókat, hogy legjobb esetben is "szánni való" az olimpikon, ha akkora "szerencsétlenség" éri, hogy hajszállal lemarad az aranyról és "csak" ezüstöt visz haza? Rosszul! Nem véletlen, hogy bizonyos edzők – amíg lehetett – a mobilhasználattól is eltiltották a sportolóikat. A magyarok kishitűséggel ötvözött nagyravágyása és mindenhez (is) értése persze nem mai, nem is tegnapi jelenség. Sinka László nem szereti az "aranylázat". A maga részéről minden szakmai sikerét odaadná, ha öt másodpercre beállhatna valamelyik olimpiai versenyszámba.

Amin nem lehet változtatni, azt persze, úgy kell elfogadni, ahogy van. Persze, hogy része a sportnak az üzlet, sajnos vannak tisztességtelen eszközök, részrehajlás, drog, szubjektivitás, de ez mindig is így volt. Profit, pénz, politikai befolyás? Naná! Anélkül hogyan jönne létre? Mint mindennek az életben, az olimpiának is vannak árnyoldalai, de ettől még csodálatos részt venni benne.

A 2024-es játékok rendezéséről egy év múlva, Limában születik döntés. Budapest Rómával, Párizzsal és Los Angeles-szel versenyez. Sinka László sportszakemberként úgy látja: rendelkezünk azzal a tapasztalattal és szakmai kapacitással, amely a sikeres szervezéshez kell. A többi gazdasági helyzet teljesítőképesség és bátorság függvénye: mit akar, mit vár az ország. "Nehéz meccs, de benne vagyunk a játék sűrűjében."