Philip Zimbardo nevét akkor ismerték meg széles körben a magyarok, amikor a híresen kísérletező kedvű szociálpszichológus 2014-ben azzal érkezett hazánkba, hogy megváltoztassa az egész ország pesszimizmusát és apátiáját. A Hősök Tere projektben százhalombattai fiatalok is részt vettek: utcai jelenetekkel provokálták az emberek figyelmességét, segítőkészségét. Az így készített videókat a Budapest Parkban rendezett eseményen mutatták be, ahol Hlinyánszky Domonkos meg is nyerte a "hétköznapi hősök" tematikájú slam poetry versenyt.

Tehát Philip Zimbardo nem a tudomány padlására szánja kutatásainak eredményét, nem szentenciákat kíván leszögezni, hanem változtatni akar a mindennapok szintjén. 83 évesen is aktívan dolgozik azért, hogy jobbá tegye a világot. Céljai vannak, merész jövőképe, ismeretei a problémákról és konkrét elképzelései a megoldásokról, s mindenekfelett erős, öntudatos akarata. Épp ezt hiányolja leginkább a mostani fiatalemberekből. Legutóbbi könyvében arra keresi a választ, "hová lettek a férfiak?", milyen jellemváltozásokat okoz, "ha valaki túl sok időt tölt a virtuális térben, szociálisan elszigeteltté válik, kapcsolatai leépülnek, társas készségei fejlesztésére egyre kevésbé érez motivációt... valamint, hogy a fiúk énközpontúsága olyan magas lesz, hogy csak a digitális világban találják meg a boldogságot." A számítógépes játékokban garantált sikerek (hiszen ugyanannak a problémának annyiszor futhatunk neki, amíg nem sikerül megoldani, nem beszélve arról, hogy a megfelelő kód begépelésével halhatatlanok is lehetünk), a minden intimitást nélkülöző online pornó igen messzire rántja a fiatal fiúkat a valóságtól, és e mellé társul még, hogy a női emancipáció mára olyan szintre jutott, ami már nemhogy motiválná, de inkább feladásra kényszeríti a férfiakat. Az elbizonytalanodott férfiak pedig már nem tudják hozni azt a klasszikus férfi-szerepet, amit egyébként a nők továbbra is elvárnának tőlük. Feladják tanulmányaikat, nem törekednek karrierre, nem kezdeményeznek a kapcsolatokban, végső soron kisfiúk maradnak.

A kötet eljut a tünetektől, az okokon át a megoldásokhoz. Az okok között találjuk többek között az oktatás és a gazdaság problémáit, az apa nélküli családokat, a technológia térhódítását és a nők felemelkedését. A megoldások között megszólítja a kormányokat (megjegyezve, hogy egyre kisebb az állami intézmények hatása a civil kezdeményezésekkel szemben, különös tekintettel az oktatásra), az iskolákat, természetesen a szülőket, a férfiakat, a nőket és a médiát. A megoldási javaslatok itt-ott mintha kissé túllőnének a célon, ami olyan szempontból jogos, hogy így lehet vitát generálni, ami a közös gondolkodás és megoldáskeresés katalizátora lehet. Ezzel a könyvvel Zimbardo nem csak irányt ad, de bátorságával, lendületével is példát is mutat. És azzal is, hogy ehhez a könyvéhez társat is vett maga mellé Nikita D. Coulombe írónő, képzőművész személyében, aki blogot indított a nemek közötti kommunikáció elősegítése érdekében.

A Nincs kapcsolat című könyv tehát szól a férfiakhoz, hogy férfiak legyenek; a nőkhöz, hogy megtalálják a mértéket, és ne vesszen ki a klasszikus férfiminta a világból; szól a szülőkhöz és mindenkihez, aki a jövő generáció nevelésében vállal szerepet. Teszi mindezt tudományos alapokon, gazdagon kiegészítve jegyzetekkel, hivatkozásokkal, mégis szórakoztató, könnyen olvasható stílusban. "Ha van olyan ismerősöd, aki 30 évesen az anyjával lakik, videójátszik minden maradék percében... kérlek, add oda neki. Persze elolvasni nem fogja, mert az fárasztó, de hátha egyszer lerohad az internet..." – írja a moly.hu-n egy olvasó.