Az elmúlt napok történéséhez tartozik egy banális eset. A közlekedésemet segítő járóbot leesett az előszobában a fogasról, a fogója eltörött. Eléggé szerencsétlenül, hiszen ha a szokásos módon ragasztanánk meg, akkor egy botlásnak is beláthatatlan következménye lehetne.

Az eset után első utam az egészségközpontban lévő segédeszközöket árusító boltba vezetett. Az üzlet vezetője sajnálkozását fejezte ki, de nem tudott fogót adni, csak tanácsot. A gond az, hogy a gyártók alkatrészeket nem készítenek, csak a teljes terméket árusítják. Ha egy fogyatékkal élő ember eszköze megsérül, elromlik, nem biztos, hogy hozzá tud jutni egy új, vagy használt eszközhöz. Szerencsések azok, akik nagyvárosban, vagy annak közelében élnek, de mi van azokkal a sorstársainkkal, akik kistelepülésen élnek, Bózsván, Nagyhomokon vagy Baranya aprófalvaiban? Nekem abban a szerencsében van részem, van internet hozzáférésem, de akinek ilyen nincs, az mit tegyen?

Megköszöntem a tanácsot és folytattam a kutatást, hogyan tudnék valamit csinálni a bottal. Mindenütt, ahol megfordultam a városban, segítőkész emberekkel találkoztam, akik különböző ötletekkel próbáltak segíteni, megoldani a gondomat. Néhánynak a megvalósítására kísérletet tettem, de a várt hatást nem értem el.

Aztán, mint a villám, eszünkbe jutott az internet. Leültem a gép elé és kutakodni kezdtem. A problémámat az egyik cég,  a "3M" honlapjára írtam. Szinte azonnal jött a válasz "munkatársunk megkeresi" kitétellel.

És valóban  – ma reggel telefonon felhívott a cég munkatársa, megbeszéltünk egy időpontot, érdeklődött és kilátásba helyezte a probléma megoldását.

Ezért állítom: az emberekből nem veszett ki a humánum, a segítőkészség. Köszönöm a "3M"-nek és munkatársának, Horváth Gábor úrnak a segítőkészségét.

Volt egyszer egy film, a címe: Ha a világon mindenki ilyen volna. Ennek az elérése álom, de mégis nagyon jó lenne, ha megvalósulna - legalább kicsiben!

Megerősített ez abban, amit korábban naivitásnak mondtak, haladnunk kell afelé, ahol nem a pénz a legfontosabb, ahol a mások segítését, támogatását fontosabbnak tartjuk.
Megemlítem, a helyi mozgáskorlátozott csoporttól kaptam kölcsön egy támbotot.
Köszönet a SEGÍTŐ EMBEREKNEK!

 

Tisztelettel:

Deák József,

Százhalombatta Kodály Zoltán sétány 16.2/6