Nem vagyok született százhalombattai, csak hat éve kerültünk ide a 2010-es Borsod Abaúj Zemplént sújtó árvíz után, de egyre inkább fontosnak tartok dolgokat, amiket látok, eseteket, amiket hallok.

Sok dolog történt ez alatt a hat év alatt.  Történtek rossz és jó dolgok egyaránt. Amikor az árvíz elvonult, megszületett az elhatározás, valahogy el kell költöznünk újhelyből, meg kell találni a módját hogy a gyerekek közelében legyünk.
Aztán megszülettek az unokák, ezzel az anyagi veszteség a múlté lett. jöttek a többiek, már az ötödiket várjuk.

A betegségek sem kíméltek bennünket. A korral jött a kór is.
Az elmúlt év végén elment közülünk édesanyám, aki anya, anyós, nagymama és dédi volt egy személyben.
Mivel Sátoraljaújhely, korábbi lakhelyünk nagyon távol van, úgy döntöttünk, itt leljen örök nyugalmat, itt temettük el őt ez év elején.

Szokásunk - persze nem csak nekünk -, hogy bizonyos időközönként felkeressük családunk elhunytjainak a sírhelyét.  Mivel múlik az idő felettünk, nem tudunk csak úgy hazamenni. Bizony, az elmúlt év ősze már régen volt, és hiányoztak a hegyek, az ismerős emberek. Az elmúlt hónapban hazautaztunk. Első utunk az újhelyi köztemetőbe vezetett. Szomorú látvány fogadott bennünket. A gaz néhol méteres, a sírok közötti közlekedés szinte lehetetlen, néhány munkást láttunk, akik - mintha nem is ott lenne a munkahelyük - tétlenkedtek. Valamit próbáltak tenni mintegy a látszat kedvéért.
Mire eljutottunk valamennyi szerettünk sírjához elhangzott a varázsszó, ezt írd meg, ezt meg kell írnod!

Rendben, mondtam, de a kontraszt kedvéért, és nem a város "fényezéséért" álljon itt összehasonlításul a Százhalombattai temetői állapot!

Amióta édesanyám nyughelyet talált, azóta gyakran megyünk ki hozzá. Azelőtt is kimentünk, ha valamiért nyugalmat kerestünk, vagy csak azért, hogy elmélkedjünk az elmúlásról.

Itt mindig rendezettnek találtuk a temetőt, a füvet szinte állandóan nyírják, gondos kezek, odafigyelő emberek végzik a munkát.

Látom az újhelyi és a battai állapotot, a különbséget, de az azonosságot nem.
Míg Százhalombattán a város által működtetett cég végzi a temetői munkákat, addig Sátoraljaújhelyben az önkormányzat több évre kiadta bérbe. A vállalkozó nem igazán tud úgy foglalkozni ezzel a vállalkozásával, ahogyan kellene: kevés az ember. Értem, de nem tudom megérteni!

Mindkét város közel húszezer lakosú, ugyanakkor Százhalombatta önkormányzata maga végezteti el a temetői tevékenységet, oda is figyel, mi történik.  Sátoraljaújhely önkormányzata a pénzre hivatkozva megválik a temetői szolgáltatás végzésétől, és ezzel együtt nem ad kellő létszámú közmunkást. Megelégszik a látványos gesztusokkal, amelyeket a város képviselő-testülete tesz: kerüljön vármegyei címer a megyéért tevékenykedők sírjára, kriptájára, a városcímer azon családok nyughelyére, akik a városért cselekedtek jóval többet, mint mások. Mindezt fontosnak, helyesnek tartom, hiszen a múltunk megismerése, tisztelete alapozza meg a jövőnket.

Sátoraljaújhely már 755 éve kivívta, megkapta a városi jogokat, évszázadokon keresztül Zemplén vármegye székhelye volt, mára azonban nagyon nehéz helyzetbe került. Köszönhető ez Trianonnak, amely politikai, de főként gazdasági szempontok alapján jelölte ki a határokat megcsonkítva a korábban prosperáló megyeszékhelyt. Fontos közlekedési központból végállomássá tette (hármas delta), fejlődését meggátolta, ipari területe az új államé lett. A korábban egységes borvidéket feldarabolta, hogy csak néhány példát említsünk.

Jelen esetben több törődést érdemelne a városi köztemető, amelyről ugyan lekerült ez az elnevezés, talán a bejárat tatarozásának következményeként. Remélem, visszakerül a régi helyére, a kapu fölé, és vele együtt a felirat is: "Feltámadunk!"

Jó lenne, ha úgy, mint Százhalombattán, otthon is jobban odafigyelne a város a nyughelyekben nyugvókra és többet tenne a temetői állapotok javításáért! Tisztelet és köszönet azoknak, akik munkájukkal békéssé, nyugalmassá teszik az itt nyugvó szeretteink nyughelyét!

 

Deák József százhalombattai lakos, nyugdíjas pedagógus, aki szívében örökké újhelyi marad