Tömeg gyűlt össze elköszönni a Városi Családsegítő és Gondozási Központ májusban, rövid betegség után elhunyt alapító igazgatójától június 30-án az intézmény dunafüredi központjában. Az emlékfaültetésen megjelentek a mostani és régebbi kollégák, a társintézmények és az önkormányzat korábbi, jelenlegi dolgozói, vezetői.

Senki sem gondolta volna 1992-ben, az alapításkor, hogy a VCSGK idővel a város egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb intézménye lesz – mondta Vezér Mihály polgármester. "Judit hozta az igényeket és mindig kellő szakmaisággal támasztotta alá. Kiváló szakember, igazi csapatjátékos volt, aki mindig érezte az idők szavát." A betegség nagyon hamar elragadta körünkből, de szellemisége, életderűje, humora mindig velünk marad. Soha semmit nem adott fel, mindig elébe állt a kihívásoknak, mindig tanulhattunk tőle, munkája középpontjában az ember állt. Tevékenysége egy egész korszakot felölel. Nehéz lesz pótolni, talán nem is lehet, de azzal a hittel, bölcsességgel, emberszeretettel kell folytatnunk a munkát, amivel ő végezte – fogalmazott a városvezető.

Megrendülten búcsúzott az egykori munkatárstól és baráttól Török Sándor, az Egészségügyi, Oktatási és Szociális Bizottság elnöke. Nemcsak ő, a közvetlen kollégák is nehezen viselik az intézményvezető hiányát, amit jelez, hogy irodája érintetlen, amióta utoljára hagyta el. Az ajtajai is nyitva áll, ahogyan mindig is. "Horváth Juditnak az élete volt a VCSGK, az élete volt a munkája. Horváth Judit jó ember volt." A személyes visszaemlékezés többször elakadt az erős érzelmek miatt. Egyebek mellett elhangzott: az intézményvezető mindig úgy adta elő kéréseit, javaslatait, hogy azokra nem lehetett nemet mondani, mert mindig megalapozottak, kézenfekvőek, előre mutatóak, konstruktívak voltak, és minden esetben azokat az embereket szolgálták, akikért létrejött a szociális intézmény.  

Tizenkét év közös munkát zárt le ugyancsak könnyekkel küszködve Balogné Till Erika megbízott intézményvezető, korábbi gazdasági vezető. Egykori főnökével fél szavakból is megértették egymást, feltétel nélkül megbíztak egymásban, és az egyszer kimondott szó sosem vesztette hitelét a kapcsolatukban - mondta. Horváth Judit úgy búcsúzott, amikor utoljára látták, hogy "Elmegyek kivizsgálásra, majd jövök." Azóta is várják, hogy mint annyi éven át, reggel nyíljon a bejárati ajtó, és megérkezzen, kedvesen megszólítsa az idősek klubjában üldögélőket, kérje a "mérget", a feketekávét, ahogy szokta, és folytasson mindent, ahogyan szokta, de "az az ajtó már soha nem fog kinyílni." Balogné Till Erika felolvasta a szervezeti egységek külön-külön megfogalmazott megemlékező sorait is, amelyek szintén arról tanúskodtak, hogy Horváth Judit még nagyon sokáig és nagyon sokaknak fog hiányozni emberként, munkatársként, vezetőként. Az emlékek között sok apró, megható személyes momentum is előkerült, de egyik gyakran hangoztatott intelme is: "Mindenki szociális munkás, aki a VCSGK-ban dolgozik, a takarító, a sofőr, a karbantartó is."

A megemlékezés egy fiatal kőrisfa elültetésével ért véget, amelynél Török Sándor helyezte el az önkormányzat emléktábláját.