A hely, ahol élünk
2016-04-27 - Az építészek munkája egyetemes társadalmi felelősség: milyen lesz a világ, amely túlél minket, jobbá tesszük vagy megkeserítjük az utánunk következő generációk mindennapjait? Ezekkel a gondolatokkal indította városfejlesztésről szóló előadását Oláh M. Zoltán főépítész Százhalombattán, a Hamvas Béla Városi Könyvtárban április 20-án.
A programot a Pest Megyei Építész Kamara Érd- Százhalombatta-Tárnok helyi csoportja kezdeményezte. A szakemberek havonta találkoznak, hogy meghallgassanak egy-egy előadást vagy megvitassanak valamely aktuális témát.

Oláh M. Zoltán Gábor Dénes gondolatait is idézte - "A jövőt nem lehet előre megjósolni, de a jövőnket fel lehet találni" – utalva arra, hogy a településfejlesztés mindig együttműködés eredménye, és a tudatos tervezésnek, a kreativitásnak, a fejlődési lehetőségek felismerésének óriási szerepe van az életünkben.

Egy jól védhető pont a Duna mellett, ahol rendelkezésre állt a mindennapokhoz nélkülözhetetlen agyag – ez volt a mai Százhalombatta területe négyezer éve. Ekkortól ismerjük a hely történetét. Az őskori Sánchegy, a halomsírok, a római kori Matrica erőd, Báté középkori falva, Batta, Dunafüred, végül a szocialista Százhalombatta – ezek az emberi alkotások jelentik a mai településfejlesztés előzményeit. A jelen magában hordozza az összes múltbeli teljesítményt, amely a környezet átalakítására irányult. A változást minden esetben az új technológiák és azok nyomában az új kultúrák megjelenése mozdította elő.   

Közel ötven éve óriási hiba volt a lakótelepet négy veszélyes objektum: a kőolaj-finomító, az erőmű és az ezeket összekötő termékvezetékek közé építeni, magát a városrészt azonban zseniálisan tervezték meg. Ez tette lehetővé, hogy amikor – közel negyven év elteltével – eljött az ideje, olyan főtér épülhetett a közepére, amely meghatározó, szimbolikus eleme a mai Százhalombattának, az élhető városnak.

Az ipari létesítmények természetesen nemcsak veszélyt, hanem rengeteg lehetőséget is hordoztak és hordoznak magukban. A teljesítményük minta értékkel hatott a városfejlesztésre és úgy hat ma is.

A tervezés a problémák (például a széttagoltság), az erősségek (ideális elhelyezkedés a sugaras közlekedési hálózatban), a gyengeségek (például az elzártság), a veszélyek (környezetszennyezés) és a lehetőségek felismerésén alapul. Százhalombatta számára fejlődési lehetőség az új Duna-hidat is magába foglaló kelet-nyugati autósztráda megnyitásának, illetve a Limes világörökségbe emelésének a terve. Az esélyt azonban a problémákban is fel lehet fedezni. Az elavuló technológiák helyett újakat kell idehozni, a veszélyes objektumok – mint a csőcsorda - kiiktatásával pedig új felületeket lehet nyerni a fejlesztés számára.

A közösség által megalkotott fejlesztési koncepció és az abból eredő stratégiák, területrendezési tervek meghatározzák, mit hová szabad, illetve érdemes építeni. Ezzel nemcsak az együttélés szabályait, az egyén lehetőségeit, de a gazdasági fejlesztés mozgásterét is kijelölik. Ha ismertek, nagyban hozzájárulnak a gazdasági vonzerőhöz, vagyis a munkahelyteremtéshez és a munkahelyek megtartásához is.   

Az életképesség megőrzése a folytonos változásra, megújulásra való tehetség. Százhalombatta esetében például a fejlődés egyik fontos iránya lehet, hogy az elavult technológiák helyett újakat honosítunk meg, például elterjesztjük a megújuló energiát, úgy alakítjuk át a középületeket és lakóépületeket, hogy képesek legyenek energiával ellátni magukat. Olyan házakat építünk, amelyek "keveset veszítenek és sokat nyernek", olyan élettereket alakítunk ki, amelyek mobilak, változtathatóak a napi használat, az életciklusok és évszakok függvényében. Az erőmű funkciót vesztő védterülete és csatornái helyén új városliget jöhet létre, a csőcsordák helyén modern otthonok épülhetnek. A településfejlesztés lényege az innovatív alkalmazkodás – a helyhez, a szabályozáshoz és a sajátosságokhoz.