Nagyon erős produkciókat láthattunk, hallhattunk április 8-án a Barátság Kulturális Központ színháztermében. Miben bízunk? Nem is olyan könnyű egyetlen kiemelt területre irányítani ezt az érzést. A Felhőjárókban hosszú heteken át zajló próbákon, drámafoglalkozásokon kristályosodtak ki azok a fogalmak, amiket megosztottak velünk. Ők mondják ki helyettünk, amit nincs időnk vagy bátorságunk végiggondolni, megfogalmazni. Mindezt nem csak szavakkal teszik, hanem gesztusokkal, mozdulatokkal, sokszor tekintetükkel, mosolyukkal. Mára szemmel látható a Felhőjárók profizmusa, érezhető torokszorító koncentrálásuk, a produkció utáni boldog felszabadultságuk és büszkeségük is. A nyitószám Deáki Károly előtt tisztelgett, aki korábban saját verseivel gazdagította a költészetnapi műsorokat – egészen tavalyi haláláig.

A közönség visszafojtott lélegzettel hallgatta és kitörő tapssal ünnepelte a verseket, pontosan megfogalmazott gondolatokat szövetségről, bizalomról, rendről. Vastapsot kaptak az előadók: a rendezvény mögött álló Sérültekért Alapítvány és a Felhőjárók irodalomkedvelő barátai, a helyi és meghívott zenész, táncos, énekes partnerek is.
Az elmúlt években számos remek együttműködés kezdődött a Felhőjárók háza táján. Évről évre közös koreográfia születik a Forrás Néptáncegyüttessel, amelynek táncosai ugyancsak a mozdulatok nyelvén szólnak, és a társulat mellett önálló koreográfussá érett Szélpál Eszter. Különleges produkciók, érdekes személyiségek, elgondolkodtató és felemelő pillanatok váltották egymást a színpadon.

"Bízom benne, hogy kíváncsiak ránk" – vallotta az egyik felhőjáró. Bízunk benne, hogy kíváncsiságunk, vágyunk erre a sokszor könnyes, mégis felszabadító repülésre jövőre is beteljesül. (Fotó: Ricsli János)