A Magányos cédrus - Csontváry géniusza
2016-02-04 -
Az Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesülete idei második rendezvényén kulturális programunk a már hagyományos múzeumlátogatással folytatódott, ezúttal Csontváry életmű-kiállítását tekintettük meg. Annyira nagy volt ismét az érdeklődés, hogy két buszt kellett rendelnünk.

Több évnyi előkészítést követően nyílt meg Csontváry Kosztka Tivadar festőművész átfogó életmű-kiállítása a budai várban, a Honvéd Főparancsnokság épületében. A kiállítás hatalmas közönségsiker volt, erről mi is meggyőződhettünk. Egész nap hosszú sorok kígyóztak a bejárat előtt, mi szerencsére várakozás nélkül bejutottunk, mivel a belépőjegyeket előzetesen, idősávra is meg lehetett vásárolni, a várakozás idő így szinte minimális volt.  

A tárlat helyszínéül szolgáló szimbolikus épületet a XIX. században a magyar nemzeti nagyság kifejezésére tervezték, a II. világháború viszontagságainak elszenvedése után 2014 nyarán újult meg.  

Csontváry képeit 17 teremben tekinthettük meg, amelyhez mintegy 1200 négyzetméternyi vendégfal is épült. A falakon megjelenő információs szövegeken kívül filmekkel is találkozhattunk. Érintőképernyőn tájékozódhattunk például Csontváry személyes kapcsolatairól vagy azokról a földrajzi helyekről, amelyek hangsúlyosan megjelentek az életművében.

A kiállításhoz kortárs művészeti alkotások is kapcsolódtak. A tárlat egyik fontos eleme egy fényfolyosó, amely a művek korai csoportjából vezetett át olyan alkotásokhoz, amelyek esetében a fény meghatározó szerkezeti- és motívumelem.

A Pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött Csontváry-képek két meghatározó alkotása, a nagyméretű Baalbek és a Mária kútja Názáretben csak komoly kockázatvállalással volt szállítható. A két, óriási méretű festményt hengerelni nem lehetett, ezért csak merev keretben tehették meg az utat Budapestre. Így meg kellett bontani a közelmúltban felújított pécsi múzeum homlokfalát is, s a képeket daruval kellett ráemelni egy klimatizált kamionra. A járműnek kerülni kellett a sztrádát, mert a képek magassága miatt nem fért el a pályát keresztező hidak alatt.

A Csontváry-életmű ismert, beazonosított részének mintegy harmada lappang. A lappangó művek egy részét a Vörös Hadsereg a Nemzeti Bank trezorjaiból hadizsákmányként a Szovjetunióba vitte, nagyobbik része pedig feltehetően hazai magángyűjteményekben található. A tárlaton külön terembe kerültek ezek a művek - pontosabban a hiányuk.

Csontváry életművének középpontjában a fa, pontosabban két fa áll: a Magányos cédrus és a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című festményei. A két mű, amelyet számos lélektani elemzés tett vizsgálat tárgyává, a fa alakban megformált festői önarcképek legmegrendítőbb példája. Festőgéniuszról lévén szó azonban, sokkal több is annál. E képek remekművek, fáról festett "portré" talán nincs is hozzájuk mérhető, és Csontváry tudatos életprogramjában ezek nem csupán önarcképek, hanem a szimbolikus fa jelentéskörének teljes és lenyűgöző foglalatai. A művész írásos hagyatéka a bizonyíték rá:

"Csendes szerénységben él a cédrus, ezredekre kiható türelemmel kell élnie egy nemzetnek is, amíg koronáját el nem éri. ...háromezer évig a cédrus még nem cédrus, a negyedik ezredben bontakozik a koronája, s ezzel utat mutat a nemzeteknek a kitartásra." (Csontváry feljegyzéseiből)
Harmónia, béke és boldogság árad a képből...
Picasso így vélekedett róla: "Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is van századunknak."

Hogy Csontváry géniusz volt, ahhoz nem fér kétség, ahogyan ahhoz sem, hogy alakját, a magyar művészetben és a közgondolkodásban elfoglalt helyét valóban leginkább a Magányos cédrus című festménye szimbolizálja.

Csontváry műveinek többségét közgyűjteményekben őrzik - a Magyar Nemzeti Galéria mellett a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a miskolci Herman Ottó Múzeumban, a szolnoki Damjanich János Múzeumban, a pozsonyi Nemzeti Galériában, a Losonci Múzeumban és a Budapesti Történeti Múzeumban. Számos alkotása található magántulajdonban.

A kiállítás után felkerestük a főváros már korábban is meglátogatott egyik híres lovagi éttermét, ahol középkori hangulatban egy lovagi lakomával fejeztük be ezt szép és tartalmas napot.
 
OMNYE