Bizonyára sokan emlékszünk a kis faházra a Jókai közben, ahol előbb zöldségeket, később mindenféle vegyes árut, ajándéktárgyakat lehetett kapni. Bacs Lajos és neje nem városalapítók, sem tisztviselők, mégis meghatározó, ismert figurái voltak Százhalombatta életének. A kötetben nem hivatalos dokumentumok alapján összeállított várostörténetet találunk, hanem egy személyes életutat: hogyan vált egy vidéki kislány izgalmas kalandokon át városi nagyasszonnyá. Útját viszontagságok, mulatságok, betegségek és gyógyulások szegélyezik. Sok hasonló élettörténet vesz körül bennünket, de amiben ez jelentősen különbözik mindenki másétól, hogy szerzője fáradságos munkával, félig lebénult kézzel, egy elektromos írógép segítségével, töretlen akarattal megörökítette emlékeit.

 

Bacs Lajosné életét végigkíséri az írás, a rögzítés vágya, hogy nyomot hagyjon az utókor számára. Eddig három verses kötete jelent meg, emellett elkötelezetten gyűjti a különböző népdalokat, nótákat, népi balladákat. 1965-től kezdett naplót írni, papírdarabokra rögzítette élményeit, gondolatait. Ezt a gyűjteményt rendezte egybe az elmúlt évek során, és gépelte le betűről betűre haladva. A "Kézen fogva vezetett az élet" című könyv történeteit az emberek és sorsuk iránti megbecsülés és kíváncsiság, az őszinteség és óriási életszeretet hatja át. Megismerhetjük a háborús idők vidéki életét, a vendéglátós szakma szépségeit és kihívásait. Felidézi a fagyos telet, amikor a süllyedő bakonyi bányászfaluból az épp születőben lévő Százhalombattára érkezett férjével. Mesél a fiatalon fellobbanó szerelemről, amelynek lángja párja haláláig, ötvenhat éven át, megpróbáltatásokon és tragédiákon átívelve forrasztotta össze házasságukat.

 

Ne várjanak tudományos tényeket, bár kétségtelenül fontos forrásmű mindazok számára, akik kíváncsiak városunk történetének e szubjektív szeletére. Olvassák gyengéd szeretettel e lapokat, mintha egy sokat megélt asszony törődött kezét fognák, és hallgatnák csapongó, kifogyhatatlan történeteit!