Súlyos égési sérülésekkel került kórházba az a 49 éves százhalombattai férfi, aki benzinnel lelocsolta majd meggyújtotta megát december 3-án este a Szent István téren. A helyszínen tartózkodók elmondása szerint néhány percig égő testtel rohant, majd a téliesített díszkútba menekült, amelyben összegyűlt némi víz. Többen vízzel, majd poroltóval oltották. A testfelülete 40 százaléka roncsolódott.

 

A Szent István Kórház égési centrumának vezető főorvosa, dr. Bobek Ilona az országos médiának úgy nyilatkozott, hogy R. Józsefet fájdalmai csillapítása érdekében mélyaltatásban tartják, és életveszélyben van – egyebek mellett - az ilyenkor elinduló gyulladásos folyamatok miatt. Ha túléli a krízist, több helyreállító műtét vár rá.

 

Lapunk információi szerint T. József drámai tettének nincsenek közéleti vonatkozásai, és az őt jobban ismerők azt sem tartják valószínűnek, hogy szerelmi csalódás állna az öngyilkossági kísérlet hátterében. Inkább azt gondolják, hogy a mindig is szorongó és komoly önértékelési problémákkal küzdő férfi egy olyan örvénybe került, amelynek az aljáról már nem tudott felemelkedni.

 

Abban, hogy ennyire feltűnő és ugyanakkor fájdalmas módon akart kilépni az életből, szerepet játszhatott az alkohol, illetve a gyógyszerfogyasztás, valamint az is, hogy hosszabb ideje elszigetelődve, a kiserdőben élt.

 

Ismerősei úgy írják le R. Józsefet, hogy bár csak általános iskolát végzett és alkalmi munkákból élt, értelmes ember volt, aki azonban kevéssé tudott beilleszkedni a társadalomba. Nagyon fájt neki, hogy volt felesége és fia, valamint rokonai eltávolodtak tőle, nem akartak kapcsolatot tartani vele, és bár megtehették volna, nem segítettek neki.

 

Állítólag annak ellenére, hogy sátorban élt a kiserdőben, minden nap tisztálkodott és ügyelt a megjelenésére, amihez egyébként a városban működő szociális intézményektől segítséget kapott. Mégsem vállalhatott munkát, aminek legfőbb akadálya éppen a hajléktalansága volt. Ahogy egyik ismerőse fogalmazott: "az erdőből nem lehet munkába járni."

 

Egy ideig lakhatott a városi hajléktalanszállón, ahonnan azonban állítólag azért tiltották ki, mert agresszívan viselkedett és rátámadt egy ottani dolgozóra. Ismerősei később elérték, hogy visszaengedjék - legalább az éjjeli menedékhelyre -, de ő ezzel a lehetőséggel nem akart élni.

 

A helyi töltőállomáson, ahol a benzint vásárolta, azt mondta, egy barátjának lesz és az ismerős eladók részére egy doboz bonbont ajándékozott. Állítólag többeknek jelezte, hogy arra készül, befejezi az életét.

 

Sokan, sokféleképpen támogatták a városban - étellel, mosással, egy-egy éjszakára szállással, pénzzel, ügyintézéssel -, ez azonban nem volt számára elegendő ahhoz, hogy megkapaszkodjon. Ismerősei úgy vélik, reménytelennek érezte, hogy ismét otthona, munkája legyen, semmi jót nem látott már az életben. Az egyik név nélkül nyilatkozó százhalombattai férfi szerint: "Megégni vagy megfagyni nem olyan nagy különbség. Ha valaki eljut idáig, az azt jelzi, hogy valami mégsem működik jól."