Sinka Lászlót régi, személyes kapcsolat fűzi Hornyák Mihályné Ilonka nénihez, így különösen nagy örömet és megtiszteltetést jelentett számára, hogy a szép jubileumon ő üdvözölheti az önkormányzat nevében. "Édesapám és Ilonka néni férje együtt dolgoztak a téglagyárban. Kicsi gyerekként már volt szerencsém részesülni abban a jóságban és szeretetben, ami belőle árad" – mondta.

Ilonka néni 1925. október 22-én született Sirokon. 1940 novemberében ment férjhez, és még abban az évben Százhalombattára költözött. Máig az esküvőjét tartja élete legkedvesebb emlékének, de rossz, háborús emlékből is bőven kijutott neki. Egyik legnyomasztóbb az, amikor az oroszok átjöttek a Dunán. Férjét közel négy évig várta haza a szovjet fogságból. Egyetlen fényképe volt akkoriban róla, amely mai napig a szobáját díszíti. Ilonka néni 1989 óta özvegy, azóta a lányával él. Egyetlen gyermekétől három unokája és két felnőtt dédunokája született. A kilencven éves ünnepelt nagyon jó egészségnek örvend, nem szed gyógyszert és nem jár orvoshoz. Memóriáját a sokkal fiatalabbak is megirigyelhetik. 1981 óta nyugdíjas, előtte huszonkét évig a téglagyárban, majd tizennégy évig az erőműben dolgozott. Azt mondta, a hosszú boldog élet titka: "Félretenni bút, bánatot és vigyázni magunkra!"

Kulcsár Józsefné Imre Katalin 1925. november 25-én született a romániai Máréfalván. Nyolcan voltak testvérek, négyen közülük még ma is élnek. 1945-ben jöttek Magyarországra, és 1951 óta él Százhalombattán. Tizennégy éves korától dolgozott, volt szolgáló, és harminc évig volt az erőmű munkatársa. Három saját gyermeke mellett a férje első házasságából származó lánya, hat unoka és kilenc dédunoka veszi körül. Hallása már nem a régi, és nyáron történt combcsonttörés miatt nehezebben mozog, kedélye és humora viszont fantasztikus. Jó tanácsa a fiatalabbaknak: "Dolgozni és békességben élni. Nem kucifántosan!"

A jókívánságok és a virágcsokor mellett az alpolgármester a kilencven éves szépkorúaknak átadta Orbán Viktor miniszterelnök emléklapját is.

Mint mondta, Bauer Istvánnéhoz, Százhalombatta legidősebb lakójához több mint ötven éves személyes ismeretség fűzi. Közösen idézték fel a régi emlékeket. "Fuvaros Manci néni" Százhalombattán született. Látta a város felépítését és kibontakozását. Nagyon jó tanuló volt, az elemi iskolát kitűnő bizonyítvánnyal végezte el. Tizenkét éves korában, édesapja halála után azonban édesanyjának szüksége volt a segítségre, ezért nem tudott továbbtanulni. 1949-ben költöztek abba az újtelepi házba, ahol most is él lányával és vejével. Manci néninek egy gyermeke, egy unokája és három dédunokája született. Férjével együtt negyvenkét éven keresztül ők voltak a város fuvarosai, munkájukra soha nem volt panasz. Manci nénit ma is mindenki szereti és tiszteli. Büszke arra, hogy bár egész életében nagyon sokat dolgozott, soha nem volt fáradt, vagy beteg. Kilencvenkilenc évesen is jó egészségnek örvend. Szerinte: "Csak semmi lustálkodás! A munka éltet."