Az AV-1 desztillációs üzem 1965. évi átadását az AV-2, AV-3, majd az A-4 üzembe helyezése követte. Utóbbit – ugyancsak a hatékonyságnövelés jegyében – már évtizedekkel ezelőtt leállították. A DUFI feldolgozó kapacitása jelenleg évi 8 millió tonna, átlagosan évi 7 millió tonna kőolajat alakítanak át különféle termékekké. A csúcsév 1978 volt, amikor 8,4 millió tonnát dolgoztak fel. A százhalombattai üzemmel párhuzamosan üzemelt a Zalai és épült a Tiszai kőolaj-finomító, amelyekben 2001-ig párhuzamosan folyt a kőolaj-feldolgozás is. A TIFO-ban és a ZAFI-ban történő leállításáról az alacsony kapacitáskihasználás miatt született döntés 2001-ben.

 

A DUFI a legtöbb európai olajfinomítót megelőzi a technológiai komplexitás tekintetében. Az úgynevezett Nelson komplexitás indexszel kifejezve a százhalombattai finomító 10,6-os összetettségét csak egy-két európai vállalaté múlja felül. Egyik éppen a MOL pozsonyi finomítója 11,5-ös értékkel.

 

Több mint negyven technológiai üzemben mintegy háromszáz terméket állítanak elő a DUFI-ban. Ezek között mind mennyiségi, mind pedig jövedelmezőségi szempontból a motorhajtóanyagok, vagyis a benzinek és gázolajok a legfontosabbak, a termékkihozatal mintegy hatvan százalékát teszik ki.

 

Az üzemanyagok mellett jelentős volumenben, átlagosan egymillió tonna mennyiségben állítanak elő vegyipari benzint, amelyet a polimergyártás alapanyagaként dolgoznak fel a MOL Petrolkémia (korábban TVK) tiszaújvárosi üzemében.

 

A Budapesten le- és felszálló repülőgépek a DUFI-ban termelt üzemanyaggal tankolnak. A kerozin (más néven JET) a termékkihozatal 4-5 százalékát teszi ki és csővezetéken jut el Ferihegyre.

 

Ugyancsak jelentős mennyiségű az útépítéseknél használt bitumen előállítása, de ezeken az általánosan, minden finomítóra jellemző termékeken felül speciális vegyi anyagok is készülnek a DUFI-ban.

 

Ilyenek a bázisolajok és paraffinok, amelyeket a MOL Csoporton belül egyedül itt állítanak elő. Előbbiekből kenőanyagok készülnek a MOL LUB komáromi üzemében, utóbbiak végfelhasználókhoz kerülnek, elsősorban az élelmiszer- és a kozmetikaiparban hasznosulnak.

 

A nagytisztaságú aromás termékek a benzoltól a xilolig a vegyiparban kerülnek további feldolgozásra. Ezek legnagyobb hazai megrendelője a BorsodChem. A speciális benzineket oldószergyártók vásárolják. A Késleltetett Kokszolóban termelődő évi 200-250 ezer tonna petrolkoksz főként exportra kerül. Erőműveket és cementgyárakat fűtenek vele. Az elemi kén a kénsavgyártásban hasznosul, a cseppfolyós gázokat (PB) üzem-, illetve fűtőanyagként adják el. Ezekkel főként a DUFI látja el a hazai piacot.  Jelenleg az MSA (a maleinsav-anhidrid) az egyik legnagyobb nyereséggel előállított termék. Évi 16-17 ezer tonnát gyártanak belőle, de a piacon sokkal többre lenne szükség.  Nem véletlenül szerepel a fejlesztési tervek között az MSA termelőkapacitás megduplázása. 

 

A termékpaletta szinte teljesen kőolaj-alapanyagra épül, de vajon meddig működhet nyereségesen egy kőolaj-finomító egy olyan világban, ahol a hagyományos energiahordozókat – mint a kőolaj és a földgáz – gyorsuló tempóban szorítják ki a megújuló energiaforrások?

 

A MOL szakemberei szerint még nagyon sokáig, a megújuló energia részaránya ugyanis elsősorban a villamosenergia-gyártásban nő, a közlekedésben és a szállításban viszont sokkal lassabban terjednek az alternatív üzemanyagok. Ezekkel kapcsolatban ugyanis még számos műszaki, technológiai probléma vár megoldásra. Egyelőre nem várható, hogy egy emberöltőn belül kiszorulnának a piacról a hagyományos motorhajtóanyagok.

 

Más kérdés, hogy a környezet védelme érdekében az Európai Unióban is konkrét direktívák írják elő a bioüzemanyagok használatának növelését. 2020-ra 20 százalékot kell elérniük az üzemanyagokban. A benzinhez jellemzően kukoricából előállított etanolt, a dízelhez pedig repcéből vagy más növényi olajból előállított FAME komponenst kevernek a finomítókban. Az úgynevezett első generációs bioüzemanyagok előállítását azonban számos ellentmondás is övezi. Nagy területeket vonnak el a mezőgazdaságtól, az élelmiszertermeléstől, továbbá ezeknek a biokomponenseknek az előállítása is jelentős széndioxid-kibocsátással jár.

 

Fenntarthatóbbnak tűnnek az úgynevezett második generációs bioüzemanyagok, amelyek növényi, illetve állati hulladékból készülnek. A DUFI-ban jelenleg is folyik olyan üzemi kísérlet, amely az állati zsiradék üzemanyagként történő felhasználását szolgálja.

A nagyvállalat jövőjét a bioüzemanyagok gyártása, bekeverése és fejlesztése mellett az általános technológiai fejlesztés határozza meg. Ennek legjelentősebb, stratégiai iránya a benzin-dízel kihozatal arányának megváltoztatását szolgálja. Utóbbira ugyanis jóval nagyobb, jelenleg háromszoros az igény Európában. Csupán térségünkben, Közép-Európában évi 6-7 millió tonnával kevesebb gázolajat gyártanak, mint amennyire szükség lenne. A hiány oka a kőolajfinomítók technológiájában és a feldolgozott kőolajok minőségében keresendő. A DUFI-ban például maximálisan 2,3-szor annyi gázolaj előállítására van lehetőség az előállított benzin mennyiségéhez képest.

 

A fejlesztési elképzelések között előkelő helyen szerepel a Dunai Finomító gázolaj-kihozatalának jelentős növelése. Az első lépés a jövő évben megvalósuló HDS üzemi rekonstrukció, amely 15 százalékkal hivatott megemelni az üzem gázolaj-kihozatalát.

Míg a MOL az elmúlt évek során átlagosan évi 20-25 milliárd forintot fordított fejlesztésre a DUFI-ban, 2016-ban 40-45 milliárdot terveznek erre költeni, és ebben az összegben az előbb említett hosszú távú stratégiai projektek nem is szerepelnek. A fejlesztések a korábban már említett MSA gyártási kapacitás növelése mellett főként az energiahatékonyság javítását célozzák. Az Aromás üzem energetikai rekonstrukciójától például harminc százalékos energia-megtakarítást várnak. Idén 20, jövőre 22 milliárd jut az üzemek rendelkezésre állásának növelésére, vagyis karbantartásra és az eszközök, gépek fenntartására, felújítására. Meg kell említeni – bár sorozatunk előző írásaiban sokat foglalkoztunk vele -, hogy a környezetvédelmi és a folyamatbiztonsági fejlesztések is nagy arányt képviselnek a DUFI projektjeiben és költségvetésében.

 

A jövőt a már említett fejlesztési irányok mellett a tiszaújvárosi üzemre épülő petrolkémiai integráció és az orosz kőolajtól való fokozatos függetlenedés is meghatározza. Mint ismert, a DUFI orosz kőolajbázisra épült, emellett itt dolgozzák fel az összes itthon kitermelt kőolajat is. Előbbi forrásból jelenleg az alapanyag mintegy 75, utóbbiból kevesebb, mint 10 százaléka érkezik. Három éve született az a fejlesztési stratégia, hogy az ellátásbiztonság fokozása érdekében több lábra kell állítani az alapanyag-beszerzést. Ennek jegyében kezdődött el az alternatív forrásból származó kőolajvásárlás az Adria-vezetéken keresztül, amely jelenleg 17, jövőre pedig a tervek szerint több mint 20 százalékot ér majd el az alapanyag-felhasználásban.