A megemlékezés – mint minden évben – a Kopjafánál rendezett koszorúzással kezdődött. Turek Miklós színművész Weöres Sándor, Rapszódia a kivívott szabadsághoz című versét adta elő, amelynek különlegessége, hogy bár a költő 1956-ban írta, csak halála után, születése századik évfordulóján, 2013-ban jelenhetett meg. A kommunista diktatúra kibontakozásáról és ötvenes évekbeli tobzódásáról, a forradalomhoz vezető eseményekről Pálóczi Horváth András történész, régész tartott pontos, szakavatott, de személyes, családi emlékeket is tartalmazó összegzést. Pártok, civil szervezetek, intézmények, cégek és magánszemélyek is szép számmal helyeztek el virágokat az ’56-os emlékműnél, majd a Színházteremben folytatódott a rendezvény.

 

Elsőként a Szigetvári József igazgató által szerkesztett ’56-os képeslapok című műsort láthatta a közönség Turek Miklós színművész, Kun Katalin és Szabó Éva zenetanárok és Szabó Bisztricsány Beatrix énekesnő közreműködésével.

 

Vezér Mihály polgármester külön köszöntötte Bóna Zoltán országgyűlési képviselőt, aki megtisztelte jelenlétével a rendezvényt. A polgármester ünnepi beszédében elsősorban Göncz Árpádról emlékezetett meg, aki fegyveresen is részt vett az 1956-os forradalomban. Átlőtték az egyik combját, de legalább olyan fájdalmas lelki tortúrát is átélt. Halálra ítélték, hat és fél évet töltött börtönben, amely időszakot talán később megszépítette az idő, de a köztársasági elnök mindig úgy emlékezett rá, hogy "kiváló társaságban volt."  Mások mellett Bánki József repülő hadnaggyal is együtt raboskodott, aki a későbbiekben városunkban élt és hunyt el.

 

Göncz Árpád a börtönben tanult meg angolul, szabadulása után műfordításból élt. A sors fintora, hogy – névtelenül – a belügyminisztériumnak is fordított titkos anyagokat. "Nagyon sokféle gondolkozású ember állt a barikád jó oldalán" – emlékezett később az 1956-os eseményekre. "Hiánya fájó, de emléke kitörölhetetlen" – mondta róla a városvezető.

 

Vezér Mihály polgármester adta át a magas szintű önkormányzati kitüntetést Mazumel Ferencnek, a helyi média kezdetektől meghatározó személyiségének. Munkásságát, hitvallását a HTV kisfilmje mutatta be. Ebben elmondta, hogy az 1970-es években került a városba műszaki szakemberként, de érdeklődése nagyon hamar az irodalom, a kultúra irányába is kinyílt. Faludy Villon fordításai irodalmi színpad alapítására inspirálták, versmondó versenyeken, novellaíró pályázatokon indult, négy évig színjátszó rendezést tanult. Társaival több alkalommal szereztek arany minősítést az országos Ki mit tud?-okon. 1988-ban részt vett a Hírtükör alapításában. Elvégezte MÚOSZ újságíró iskoláját és a Magyar Rádióban tanult hírszerkesztést. 1990-től 2003-ig a lap főszerkesztője volt.  A televíziózás iránti szerelme "menet közben lobbant lángra." A kezdetektől részt vett a Halom Televízió munkájában szerkesztőként, riporterként, műsorvezetőként. Szinte minden jelentős közéleti szereplővel, művésszel interjút, riportot, műsort készített. 2007-ben a Halom Televízió főszerkesztőjének nevezték ki. Elmondta, nagy öröm számára, hogy aktív részese lehetett a város hatalmas fejlődésének, amely során nagyon sok élményt, szakmai sikert élt meg.

 

A díjátadáskor köszönetét fejezte ki a polgármesternek, a képviselő-testületnek, a szakbizottságoknak, családjának és mindenkinek, aki támogatta, illetve támogatja a munkáját.